MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ bátortalan Szerelmes.
Te éjnek tsendes Királynéja,
Endimion szép barátnéja,
Te, ott a’ fél felhő*
felhő<k>
megett!
Intsél csendes nárcis-páltzáddal,*
<Nézz át pillogó szemeddel,> Intsél csendes nárcis-páltzáddal Az áth. sor fölé írva.
’S Halkra*
A két utolsó betű olvhtl. betűkből jav.
nyomd pamut hintócskáddal*
<kerekeddel>
A’ harmattól nyirkos eget.*
A sor mellett szám áll: 10., alatta elválasztó rövid vízszintes vonal.

Te is Főldünknek férje ’s báttya,
Míg a’ magánosság’ barátja,
Coelusz! te rád bámészkodik,
Tekints le milliom szemeddel,
’S halld meg könyörűlő szíveddel
A’ hűség mint búslakodik!*
A sor mellett szám áll: 17, alatta elválasztó rövid vízszintes vonal.

Ti fájdalmim’ sokszor hallátok,
Ti álmatlan éjjim’ tudjátok,
Tudjátok mért nem alszom én:
Ti láttátok melly bús lélekkel
Melly bágyadtan, ’s könnyes szemekkel
Kesergettem*
Későbbi javítás, más tintával: <Eurydicém> Lilla nevén.
Lilla nevén.*
A sor alatt elválasztó rövid vízszintes vonal, mellette szám: 24.

Ah! a’ Lilla’*
<Ah! Eurydicé’> Ah! a’ Lilla’ Az áth. szavak fölé írva.
mennyei szíve,
’S Ortzája, a’ Kellemek’ míve,
Megvarázsolta szívemet:
ÉS*
Későbbi javításként a sor elé, fölé írva, jav. ebből: ’S, a nagybetűt ért. sz. kicsire javítottuk.
Bár Ámor kohába élek*
Bizonytalan olvasatú szóból jav.
De tüzemről beszéllni félek;
Hogy meg ne vessen engemet.

Pedig tán nemes indúlatja
A’ nemes lángot bészívhatja,
Vagy – óh vagy tán már érez is.
De hátha édes aggodalma
Más boldogabbnak a’ jutalma!
Óh félek is, reménylek is.*
A sor alatt vízszintes elválasztó vonal.

Ti álom hintő Istenségek!
Kiknél az éjji jelenségek
Ezer formában lengenek;
Míg öszvehajlott*
<Eurydicém> öszvehajlott Az áth. szó fölé írva.
szempillái,
Mint a’ tulipánt fátyolkáji,
Testvéresen szendergenek:*
A kettőspont utólag betoldva, a sor alatt vízszintes elválasztó vonal.

Kűldjetek egy Képet elébe,
Ki, mint én, szíve kétségébe
Halvány, bágyadt és hű legyen.*
E sor után a többinél hosszabb vízszintes vonal áll.
És egybegyűltt sohajtásomnak
Ködébe burkolva, kínomnak
Méllységéről vallást tegyen.*
E sor után vízszintes vonal.

Vallya meg könyvező szemekkel,
Rebegő nyelvvel, nyíltt kezekkel:
Hogy ő szép, és én szeretem.
Akkor tán édes nyúgalmában
Részt vévén a’ más fájdalmában
Ezt súgja: én is szeretem!

Óh – – de tán most is álmot látok? –
Óh akkor – akkor példázzátok
Előmbe szép Bálványomat:
Ah mert, bár eddig sok kín sértett –
E’ Kép, e’ mennyei Kísértet,
Visszaígézi nyúgtomat.