HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A’ Békesség és a’ Hadi érdem]
Még mindég tsak setét búkkal
Rántzolván homlokodat
Embervesztő háborúkkal
Erőltetted lantodat
Vagy a’ pompás természetnek
Andalogván útjain
Néha a’ szűz szeretetnek
Pihentél meg karjain.
De most, Múzsám! békességnek
Innepit kell zengened
És a’ Császári Felségnek
Nevét dítsőítened.
Ki a’ véres diadalmat
Népéért feláldozá
És a’ hószín nyúgodalmat
Hazánkba visszahozá.
Trónusát mellyet sokáig
*
<Szörnyu>
Tűzes felhő fedezett
Melly a’ világ négy sarkáig
Dörgött, ölt, mennykövezett,
Most feljövő nappá tette,
Melly fényt és életet ád. –
Óh ditső Király érette
Örök hála*
halá em.
szálljon rád.
Im egy korona a’ mellyet
Készit néked minden hív,
Mellyen Brilliántok helyett
Van egy egy jó*
Jav. ebből: jobb
Magyar szív.
Nintsenek itt Indiának
Néger vesztő gyöngyei,
Hanem milliom Anyának
Megvígasztaltt könyvei
A’ felvidúlt mezők kertek
*
<Tzirádázzák>
Tzifrázzák kerűletét
Mellyek elhagyva hevertek
Lakos nélkűl szerteszétt.
A’ népnek*
<jobbágy> népnek Az áth. szó fölé írva.
megkíméltt vére
Bibor béllést ád alá,
’S fénnye önnön érdemednek
Aranyalmát függeszt rá.
Jer tedd*
A t olvhtl. betűből jav.
fel óh, Haza Attya,
Itt nagy Lelkednek jele,
Melly kevés Király mondhatja
Hogy ő illyet visele!
És te Múzsám olaj fával
Kerítvén homlokodat
Vedd fel innepi pompával
Philanthropus lantodat.
Jer velem a’ Békességnek
Ujjúló tornátziba,
Mellynek*
<ezer fáklyá>
száz lámpások égnek
Bokros omladékiba.
A’ népek’*
<nek örömére> A szó vége olvhtl. betűkből jav.
köz vigságára
Készíts éneket velem,
Mert meggyőzte utoljára
Magát a’ győzödelem!
Jer ’s keljünk túl*
A t a-ból jav.
a’ Hágónak
Meredek tsapásain,
Adj Concertet az Ekhónak
Hazám boros halmain
*
<S>
Édes születte földemnek
Fő városát*
Jav. ebből: városába
járjuk meg
Hol sok Magyar fejdelemnek
*
<Sírkövén>
Hamvain szent éj lebeg.
Nézd, mint tapsol*
<tántzol> Az áth. szó fölé írva: <örvend> Az áth. szavak alá írva: tapsol
a’ Nemesség
A’*
<köznép>
paraszt*
<nép>
mint*
<tombol!>
örvendez!
Mit nem tsinál a’ békesség! –
De – de*
<hol van>
mit hallok? – mi*
Jav. ebből: ?mit
ez?*
<–>
–
Kolonits’ nagy Templomába*
Jav. ebből: Templomából
*
<Melly>
Éneklő*
Az É é-ből jav.
leány*
A sor fölött beszúrva.
kar zeng*
<edez>
A’ lágy Szellőknek fúttába
Rám kellemes*
<Édes> Rám kellemes Az áth. szó fölé írva.
ekhó leng.*
Jav. ebből: zengedez
A’ harangok’ kondúltára
Öröm trombita ropog
Tíz húsz hegedű trillára
Öt hat dob’ botja kopog.
A’ muzsikák’ szent királya
Ezer sippal*
<tárogat>
sír, zeng, bong
És pompás simfoniája
A’ temjén-füstbe*
A be utólag betoldva. <közt>
zsibong.
Múzsám mert szent borzadástól
Eltelvén nem nézhetem
A’ sok hangtól és lámpástól
Elalél fülem, szemem
Nézd Azt*
<.>
ki bíbor ruhába
Az oltár*
<mellett űl>
megett
Arany páltzát*
A z f-ből jav.
tart*
<a’> tart Az áth. szó fölé írva.
jóbbjába
Fején Papi süveget.
Óh melly kellemes méltóság
A’*
A sor elé, fölé beszúrva.
Melly tekintetén űl!
Melly mennyei világosság
Súgároz feje körűl.
Nézd jobbról balról mellette
A’ Hir ’s haza Angyalát
Óh melly két szent Követ vette
Körűl az ő oldalát!
Zsámolyának gráditsára
Egy egy Tudomány le űl,
Óh illy férjfit bizonyára
Menny, Haza és Ész betsűl:
Tán Kondé ő! – „Ő!” egy égi
Szózat ekként felele,
Vagy talám itt a’ hegységi
Ekhó szóllalt*
Az ó olvhtl. betűből jav.
meg vele.
Elég hogy én egybeszedtem
Azonnal a’ húrokat,
És Muzsámmal kisérttettem
Élő hangonn azokat.
Készűltem hogy szent Péterhez
Hasonlítom őtet én
Vagy a’ legfőbb szent emberhez
A’ ki űlt Péter-székén.