MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
AZ EMBER, – mint a’ Poézisnek is legelső Tárgya.
Óh melly örömben folytak el ekkorig
Zsengére nyíló napjaim! óh miként
Érzém hogy élni ’s Tháliának
Rózsa nyakán enyelegni édes!

Víg borzadással jártam el a’ Görög
Szépségek’, és a’ Római nagy Világ’
Pompás maradványit; ’s ezeknek
Sírja felett az Olasz negédes

Kertjébe szedtem drága narantsokat;
A’ Frantz mezőket láttam; az Álbion’
Barlangiban ’s a’ Német Erdők’
Bértzeiben örömet találtam.1
1.) Ezekbe a’ természeti változásokba a’ két régi és négy mái Tudós Nemzeteknek Poésisát, ’s annak belső Characterét akarta az Író le-ábrázolni [le.ábrázolni em.].
)

Ollykor hevítvén lelkemet is belől
Új képzelések ’s büszke vetélkedés:
Lantot ragadtam, ’s a’ lapályos
Dácia’ térmezején danolván

A’ Főldnek allyáról fel emelkedém;
A’ felleg elnyelt, mennyei képzetim
Mint az habok felfogtak, ’s úsztam
Gondolatim’ tsuda Tengerében. –

*
Ettől a versszaktól hiányzik a szakaszok közötti sorkihagyás.
„Mérész Halandó! lelkesedett iszap!
(Így zenge hozzám egy levegői hang)
„Szentségtelen létedre nem félsz
„Angyali pitvarokat tapodni?
Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek
Szavára mozgasz? ’s végre mivé leszel?
„Míg ezt ki nem visgálod; addig
„Por vagy, az is leszel.” E’ szavára
Mint lenge párák’ éjjeli tsillaga,2
2.) Itt értetődik a’ levegőbe a’ párákból támadt futó tsillag (Stella cadens), melly elégvén, gyakran a’ földre hamú-salakot ejt.
A’ tágas Éther’ mennyezetén alól
Sebes bukással földre húllván
Tsak tsupa por hamú lett belőllem.