MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Nap’ Innepe
Idvez légy, áldás’ forrása,
Világosság’*
Jav. ebből: Világnak
tengere,
Munkás halandók’ lámpása,
Életünk’ rugó ere!

Te mutatod meg minékünk
Mi fejér mi fekete?
Te általad bús vidékünk
Öröm-kertté tétete.

Halmainkat, vőlgyeinket
Víg*
A v olvhtl. betűből jav.
szinbe öltözteted,*
Az l ?n-ből jav.
És sorvadó beteginket
Erőddel élesztgeted:

Sűss Atyáink’ Templomába
Süss szent súgáriddal bé,
’S a’ setét Telet honnyába
Kergesd tőlünk más felé.

Im az Oltár’ Szűzetskéi
Elődbe kiszállanak,
’S jótéted’ első zsengéi
Kaskáikba látszanak.

Fogadd el ez aproságot
Hozzánk-jöttöd’ innepén,
Óh te ki fényt ’s gazdagságot
Hintesz el Péru’ gyepén! –

Az Inkák*
Az I i-ből jav.
így éneklének,
Igy a’ Nap’ Leányai,
Igy a’ Kuszkó’ Szent*
Jav. ebből: Temp
helyének
Minden Béavattjai;*
Kettőspontból jav.

*
Fölötte egy áthúzott sor:
<Hogy a’ rokon Nap be[fölé:<meg>]tére>
Midőn hozzájok megtére
A’ rokon Nap, ’s*
A sor fölött betoldva.
fényivel
Hazájok’ zőld Édenjére
Fényt és termést szóra el. – –

Hát mi hogy’ és mit szentellyünk
Néked óh Keszthelyi Nap,*
Felkiáltójelből jav.
Kitől Éden lesz lakhellyünk,
Kitől Népünk fényre kap?

Óh tiszteld minden haboddal,
Balatonnak Thétise!*
Vesszőből jav.
Mert ki tesz jól tájékoddal?
Festetits – vagy senki se.