„IDVEZ légy, áldás’ forrása,
Világosság’ tengere,
Munkás halandók’ lámpása,
Életünk’ rúgó-ere!
„Te mutatod meg minékünk,
Mi fejér, mi fekete?
Te általad bús vídékünk
Örömkertté tétete.
„Halmainkat Vőlgyeinket
Örömbe őltözteted,
És sorvadó beteginket
Erőddel élesztgeted:
„Süss atyáink’ Templomába,
Süss szent súgáriddal bé,
’S a’ setét telet honyjába
Kergesd tőlünk más-felé.
„Im az Innep’ Szűzetskéji
Elődbe kiszállanak,
’S jótéted’ első zsengéji
Kaskáikban látszanak.
„Fogadd el ez apróságot
Hozzánk jöttöd’ innepén,
Óh te, ki fényt ’s gazdagságot
Hintesz el Pérú’ gyepén!”
Az Inkák így éneklének,
Így a’ Nap’ Leányai,
Így a’ Kuszkó’ szent helyének
Minden béavattjai,
Midőn hozzájok megtére
A’ rokon Nap fényivel,
És Hazájok’ Édenjére
Fényt és termést szóra el. –
Hát mi miként innepeljünk
Néked, óh Keszthelyi Nap,
Kitől Éden lessz lakhellyünk,
Kitől Népünk fényre kap?
Óh tiszteld minden haboddal,
Balatonnak Tétise!
Mert ki tesz jól tájékoddal? –
FESTETITS, vagy senki se’.