HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ NAP’ INNEPE.
*
A 24. sor végén szerepel a záró idézőjel, de a vers elején hiányzik, pótoltuk.
Idvez légy áldás’ forrása,
Világosság’ tengere,
Munkás halandók lámpása,
Életünk’ rugó-ere!
Te mutatod meg minékünk
Mi fejér, mi fekete;
Te általad bús vídékünk
Öröm-kertté tétete.
Halmainkat, vőlgyeinket
Víg színbe öltözteted,
És sorvadó beteginket
Erőddel élesztgeted.
Sűss Atyáink Templomába
Süss szent súgáriddal bé,
’S a’ setét Telet honnyába
Kergesd tőlünk más felé.
Im az Innep’ Szűzetskéi
Elődbe ki szállanak,
’S jótéted’ első zsengéi
Kaskáikba látszanak.
Fogadd el ez apróságot
Hozzánk-jöttöd’ innepén,
Óh te, ki fényt ’s gazdagságot
Hintesz el Péru’ gyepén. –”
Az Inkák így éneklének,
Így a’ Nap’ leányai,
Így a’ Cusco’ szenthelyének
Minden Béavattjai;
Midőn hozzájok meg-tére
A’ rokon Nap, ’s fényivel
Hazájok’ zőld Édenjére
Fényt és termést szóra el. – –
Hát mi hogy és mit szentellyünk
Néked, óh Keszthelyi Nap!
Kitől Éden lesz lakhelyünk,
Kitől népünk fényre kap? –
Óh tiszteld minden haboddal
Balatonnak Thétise!
Mert ki tesz jól tájékoddal?
Festetits – vagy senki se.