HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A’ Békétlenkedő]
Tavasz.

I.
Ennye!*
<?Itt van> Ennye! Az áth. szavak fölé írva.
már az esztendőnek
Silány*
Az á olvhtl. betűből jav.
napjai eljőnek,
Itt a’ kedvetlen Tavasz!
Lottsos potsos minden napja
Komor a’ Böjtmás hónapja
Április tsalárd, ravasz.
Sovány szelek süvöltése*
<fujdogálnak> süvöltése Az áth. szavak fölé írva.
Száraz porral kerengése
Torkot mellyet terhelő
Huruttal kerűl elő.

2.
Kinek volna kedve*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
benne!
Bár tsak hamar vége lenne
Unalmas*
<orain>
óráinak.
Szemem bár merre tekintsen
Sem gyümőltse sem mi nintsen
Kertem’ puszta fáinak.*
A következő sor áthúzva:
<Mit ér zőldje a’ mezőnek>
*
<Ha rajta>
Mit ér zőldje a’ szőllőnek
Ha rajta fürtök nem nőnek?
Mit ér a’ bimbó, virág?*
Tollhiba, a kérdőjel fordítva lett leírva.
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

3.
Barmaim jaj, be’ soványok
Elfogyott a’ takarmánnyok
Már sem széna, sem mező –
*
<Bártsak ha>
Ezer az*
Jav. ebből: a’
ember*
<napnak> ember Az áth. szó fölé írva.
szükségi
Nints új, elfogyott a’ régi.
Majd kihúz az éhező.
Óh*
A lap felső sarka sérült, ezért a sorkezdő Óh, mely utólag lett a sor elé írva, nagyon nehezen olvasható.
Bártsak hamar nyár lenne*
nyár<ra kelne> lenne Az áth. rész fölé írva.
E’*
Az E e-ből jav.
silány Tavasz elmenne.
Uram! Uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!

Nyár.
Haj, haj, no! be elfáradtam
Ugyan nagyon megizzadtam
Adjatok egy kis vizet.
A’ nyári Napnak hésége
Éltünk’ terhe, veszettsége
Tsak; tsak illyennel fizet.
Uram! Szüntesd a’*
Jav. ebből: az
héséget,
Mert magunkat is el éget.
Tikkasztó Kanikulánk
Bűnünkért van tsapva*
Olvhtl. szóból jav.
ránk.

2.
Testünket alig bírhatjuk
Lélekszakadva aratjuk
A’ mi kis termésünk jött.*
Jav. ebből: lett
Vetegettük*
A V olvhtl. betűből jav.
hideg szélbe
Most takarjuk*
<aratjuk> takarjuk Az áth. szó fölé írva.
forró délbe
Dudva és bogáts között.
A’ mit e’ még meg nem fojtott
Szipoly és sáska raj tojt ott,
’S a’ mit ez is meghagya
Elsütötte a’ ragya.

3.
A’ hosszú napnak terhétől
A’ munka’ keménységétől
Tsigázódik*
A z és az i olvhtl. betűből jav.
életünk.
Még is mind ezért végtére
Mi a’*
<lessz m.> a’ Az áth. rész fölé írva.
szegény ember bére?
Aggunk ’s alig ehetünk.
Menkő villám és mennydörgés
Mind a’*
Jav. ebből: ?az
mit nyér a könyörgés,
Forgó szél és jég eső
A’ mi a’ munkánkra jő.

Ősz.
A’ fejem már majd megbódúl,
Annyi a’ gond melly rám tódúl,
Érik a’ gohér*
<szőllő> gohér Az áth. szó fölé írva.
nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha rá nézek a’ szőlőre
A’ szüret ’s baj itt vagyon.
Restellek már ki is menni
Eső*
Jav. ebből: És ő <ott>
esik*
Jav. ebből: eső
, mit kell tenni
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem*
A szó közepe jav.
is.

2.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A’ megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,*
Jav. ebből: végei
Borong tolong*
<Tsorog tsepeg> Borong tolong Az áth. szavak fölé írva.
a’ kedvetlen
Őszi felhő*
<Hideg eső,> Őszi felhő Az áth. szavak fölé írva.
és szűnetlen
Bugyognak lotts tseppjei.
Bennt ásítok*
Jav. ebből: ásítunk
, kinnt meg ázom*
Jav. ebből: ázunk
Benn didergek*
Jav. ebből: diergünk
, kinnt meg fázom*
Jav. ebből: fázunk
.
Szomorú ősz! haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.

3.
Bártsak meleg napfény volna
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a’ lotts potts idő.
Mert*
Jav. ebből: De
most setét ködbe*
<mintegy el van> setét ködbe Az áth. szavak fölé írva.
fedve
*
<...>
Sinlik az embernek kedve
’S azért hozzám más se jő.
De ha jő is mit tsinálunk,
Tsak unalom lakik nálunk:
Most is bú és álom nyom,
Jaj be fáj a’ vékonyom!

Tél.
No eljöttél vala hára
Gyászos Tél, a’ föld nyakára,
Már az inséget hozod.*
Eredetileg itt az „És az erszényt oldozod.” sor állt, de az előtte és a hárommal alábbi sor előtt álló + jel utólagos cserét jelez.
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét.
És az erszényt oldozod.*
Eredetileg itt a „Már az inséget hozod.” sor állt, de előtte és a hárommal fölötte lévő sor előtt + jel áll, ami utólagos cserét jelez.
Igazán hogy, minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb.
Életünkből majd fél rész
A’ te napjaidba vész.

2.
Elrablod a’ kikeletnek
Tején*
A T H-ból jav.
hízott természetnek
*
<Minden>[A szó vége olvhtl. szóból jav.] <Szép> Az áth. szó fölé írva.
Gyönyörűségit*
A G g-ből jav., a szó vége jav. ebből: ?eit
magad.
Mindent, a’ mit a’ terméken
Nyár ’s ősz adott a’ vídéken,
Fagyod*
Az F olvhtl. betűből jav.
tőlünk elragad.
Tsak számodra munkálódunk,
Érted*
Olvhtl. szóból jav.
élünk és aggódunk,
’S midőn mindent elragadsz
Magad tsak*
A t olvhtl. betűből jav.
kedvet sem adsz.

3.
Tömlöttzé*
A Töm olvhtl. betűkből jav.
teszed szobánkat,
Kertünket*
Az ünket utólag betoldva.
és gyümölts*
<?ágyunkat és> és gyümölts Az áth. rész fölé írva.
fánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Ki mormolsz szélhahotával,
’S Jég fogad’*
Olvhtl. szóból jav., utána: <val>
vitsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket
Enyhitsd*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
megúnt életünket
Botsásd hozzánk a’ tavaszt
Szívszakadva várjuk azt!