Itt fekszik ő – a’ hajdanában
Kedves mosolygó Rózsaszál,
Elhervadott nyíló korában
És fálya’ díszét – vesztve áll,
A’ mord halál e’ ritkaságot
Meglátta, és tárgyúl vevé
’S e’ bíbor ortzájú virágot
Egy sárga rózsává tevé.
Sárgán se múlt el tetszisége
Sárgán is ékes rózsa volt:
De élte’ lángja fogytig ége,
És elnyelé e’ néma bolt.
Itt áll, – de tsak kóró magában,
Ah, a’ mosolygó Rózsaszál
E’ düledéknek oldalában
Bús fája
*
fálja Sh., értelemszerűen em.
díszét – vesztve áll.
Mellette tépett szárnyal űlnek
A’ víg Reménység’ gyermeki,
Sír Hímen és füstölve űlnek
Leforgatott szövétneki.
*A sor nem kezdődik bentebb, sh., em.
Ti ifjak! a’ kik szép szemére
Hevűlve olvadoztatok,
Könnyes szemekkel sírkövére
Hervadtt virágot szórjatok,
’S mondjátok ezt: „ah így futál el
„Tőlünk te rózsás Grátzia!
„Illyen valál: így hervadál el
„ÓH SÁRKÖZY TERÉZSIA!