MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXX.
A muzsikáló Szépség.
LILLÁM! Midőn szemem nézi
Hajnal tekintetedet,
Ezer grátzia ígézi
Elmerűltt képzésemet;

Látván Citére’ virágit
Olvadni kezd kebelem,
’S az egész Menny’ boldogságit
Szűk mellyemben viselem.

De midőn Szátskád’ daljára
A’ húrokat pengeted:
Mit érzek! minden trillára
Szívem’ ölöd ’s élteted.

Truttzol fülem a’ szememmel,
És minden érzőinak
Hódolnak levertt lelkemmel
Dalod’ bájolásinak.

A’ hangok virággá válnak
Mosolygó ajjakidon,
’S a’ virágok hangitsálnak
Teremtő ujjaidon:

Mint midőn a’ nyíltt rózsákkal
Ékes bokor’ közepén
Filoméla új nótákkal
Zeng az Ámor’ innepén. –

Vajha rózsává válhatnál,
Szép LILLÁM! egyszeribe,
’S ágaid köztt danoltatnál
Fülemüle’ képibe!

Óh, nem lenne a’ vidéken
Te nálad szebb virágszál;
Nem zengene a’ cseréken
Vígabb madár nálamnál!

Nyíló kelyhedet megszállnák
A’ szerelem’ Isteni,
’S a’ Nimfák versentt próbálnák
Érzésim’ énekleni.