Kardszag. 9: May. 1800.
Hálá, hálá az Egeknek
Végre már megnyughatom
Hogy a’ Tiszai Téreknek
Levegőjét szíhatom.
Minden főld ugyan hazája
A’ jó embernek: való!
De még is születte tája
Mindennél előbb való.
Bár Hazánk áldott ölétöl
*<más földnek vidékétől> Az áth. szavak fölé írva: Hazánk <édes>[Fölé: áldott] ölétöl
Az okosság elragad:
*<Semmi jót meg nem tagad:> Az okosság elragad: Az áth. szavak fölé írva.
De annak édes
*<A’ ?Hazának édes édes> De annak édes Az áth. szavak fölé írva.
nevétöl
A’ Jószív még is dagad.
*A sor fölött egy lehúzott félsor:
<Voltak ugyan más>
Másutt is bőven valának
Jó napjaim ’s
*<társaim>
uraim:
De tsak fültek
*A tek olvashatatlan betűkből jav.
a’ Hazának
Szent tüzétől tsontjaim.
A’
*Jav. ebből: E’
boldogság kelletén is
Ültem mintegy Retezen
Hogy nem szemlélhettem én is
Kedves füstöd, Debretzen!
Túlnan a’ Magyar Hazának
Végéről utra kelek,
’s Jöttem, a’ merre szívának
A’ hazúl fúvó Szelek.
Sok volt a’ baj ’s a’
*<fáradság sok> volt a’ baj ’s a’ Az áth. szavak fölé írva.
törődés
Melly alatt erőm rogyott,
*Az r olvhtl. betűből jav.
De az édesb képzelődés
*
képzelődes em.
Felejtette Somogyot
Által keltem a’ Dunának
Szőkén zajgó habjain,
’S a’ Ketskemét’ pusztájának
Széllel béllelt szirtjain.
A’ Tiszának sík’
*Az í i-ből jav.
partjára
Kiszállván a’ tsonakon
Áldást mondván Dáciára
*<’s>
Indultam a’ lovakon.
Indultam, mert úgy képzettem
*Az első t l-ből jav.
Már mostanság magamat
Hogy már a’ jó
*<hazai> Az áth. szó fölé írva: már a’[Jav. ebből: a<z áldott>] jó
földre tettem
Jó földön nőtt lábamat.
Egésséggel szép határa
A’ Tisza mellyékinek
Hol vígan
*<borul>
símúl nyakára
A’ földi a’ földinek.
Úgy is lett meg láttam végre
Azt az áldott Kardszagot
Hol a’ Kún a’ szép térségre
Halmoz sok száz asztagot.
Itt hosszas törödésemnek
Egy kis pihenése lett,
Vivén egy jó
*<Hogy egy> <kedves> Vivén egy jó Az áth. szavak fölé írva.
emberemnek
Házához a’ tisztelet.
A’
*A sor elé, fölé beszúrva.
Kit régi
*<szívességéért>
jótétéért
Lelkem mindég tisztele,
’S mostani szivességéért
*A v g-ből jav.
Tégyen jól az Ég vele.
Kiben
*
Ki<k>ben
ídegen színesség
Még úgy be nem költözött
Hogy a’ szép Magyar szívesség
Eltünjön a’ szók között.
Mert ma sok is
*<szok és> sok is Az áth. szavak fölé írva.
a’ szállóhoz
Holmi
*A H A-ból jav.
üres Compliment,
’s fogjunk
*Az f F-ből jav.
osztán a’ Zokszóhoz
Ha vendég Uram kiment.
De engem ollyhoz vezérle
A’
*<meg>
nyugalmat szerző Ég,
Kinek szavain
*<?homlokán> szavain Az áth. szó fölé írva, olvhtl. szóból jav.
fejérle
A’ Magyar Őszinteség
Varróm ez: a’ Szíves Varró
Kit bár mi
*<semmi> bár mi Az áth. szó fölé írva, az m olvhtl. betűből jav.
jó verselő,
Bár mi festő és hím varró
Jol nem adhatna elő.
Elég, hogy kik az Országba
*<Jó szívet>
Tiszta szivet kérdenek
Tsak Kardszagra a’ Kúnságba
Varró Úrhoz jöjjenek
Mert ki e’ kis tartományba
Keresztűl menni talál,
*<Mind>
Köz Emberbe
*A szó eleje olvhtlan betűkből jav.
Kapitányba
Termés
*<?Tiszta> Termés Az áth. szó fölé írva.
Kún
*A K k-ból jav.
szívet talál.
Éljenek
*<....>
Ősök’ portájin
Soká az illy emberek
Kiknek illy
*Az i í-ből jav.
híres és
*<jó és illy> híres és Az áth. szavak fölé írva.
fájin
Mind Szívek, mind Kenyerek.
Köszönöm a’ nyugvó szállást
Tisztelt Varróm! köszönöm;
’S Hogy áldjam Kardszagújszállást
*
Kardszagújszállast em.
Ez is egy új ösztönöm.
*A vers alatt, a lap bal alsó sarkába írva, aláhúzva: Raptissima CsM mk.