MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
MTAK. K 677., 4ab.

A’ Nyugtató Szkírusznak édes
Ölébe’ már Kedvére lankasztotta Ámor
Tetis’ Fiját Rabszíjjainn. És olly nagyonn
Féltvénn ditsö Foglyát ez a’ ravasz
Mint a’ miként kevélykedett vele
Az ő Megörzésére*
Az M m-ből jav.
minden
Fortélyjait Munkába*
Az M m-ből jav.
vette:
És Déidámiába őneki
Mindenkor új Szépségeket szemléltetett.*
Jav. ebből: szemlélhetett
Azonba
Mindjárt, ha megmozdúlt, ha meg szólalt, vagy épenn
Magát mutatta Neglizsébenn*
Az N n-ből jav.
Szívére Ákillesnek eggy*
Jav. ebből: éles
nyilat
Villogtatott annak Szeméből.
Megrakta*
Jav. ebből: Megrakva
Lakhelyét*
<szállását mind> Lakhelyét Az áth. szavak fölé írva.
belől
Lesekkel: és minden felől az egész Királyi Házba
Tsupánn szerelmes Suttogások,
Sohajtozások, és Beszédek,
Panaszok,*
Jav. ebből: Sírások
Pityergések folyának: És az édes
Titkok’ Barátinak a’ kies
Erdöknek Árnyékába a’ tzitzázó
Szellők*
Szellők<nek édes>
legyeskedése:*
<a’ szerelmes>
A’ tsátsogó Madarkák víg Szerelmeteskedése:*
Az Sz sz-ből jav.
A’ Parton*
Jav. ebből: ?Part
a’*
A sor alatt beszúrva.
kövek*
Jav. ebből: követse
között*
<a’ híg Haboknak>
*
<Eltördelődzése>
A’ mormoló Haboknak eltörése:
A’ Főld, az Ég mindenfelé
Szerelmeket leheltt belé.*
A következő sor le van húzva:
<Itt húzta vólt Asszony ruhába Napjait>
Igy*
Jav. ebből: Itt
múlatott*
<vólt>
itt elfelejtkezvén magáról
A’ megszerelmesűlt Hérós Leányruhába. És már
Nem Fegyverek,*
<és>
nem*
nem<is tsaták>
Táborok
Nem is Tsaták, ’s Triumfusok
Valának Elméjébe. Hanem*
A H h-ból jav.
a’ kőltsönös
Kedveltető Elhívatás,
Bádgyadva tett Kosáradás,
Koldúlva tett Panaszolkodás,
Viszontagolt Igéretek,*
Az I í-ből jav.
*
<És Megd>
Botsánatok,*
Jav. ebből: Botsáttatok
Bosszantatások,
Nyájaskodások, Tzivakodások: És ezer
Hasonló Gyermekeskedések,*
A Gy gy-ből jav.
mellyeket
Úgy néznek a’ Szerelmesek mint érteket.
Én Életem, néhánykor ezt mondotta,
’s Én Reményem, ah tsak te vagy:
’s Utolsó Szavait eggy nagy
Sohajtással egészenn elfojtotta.
Én lankadok, néhánykor ezt mondotta,
Tsak te érted haldokolván,
’s Lankadása’ Okát*
Az O o-ból jav.
osztánn
Kebeléhez ájúlva szorította.


MTAK. K 672/I., 21ab

[...]
De hogy hamissann birja ezt a’ Szívet Ámor,
Melly*
Mélly em.
néki vólt ígérve, a’ Ditsőség
Sokáig ezt nem tűrte.*
Jav. ebből: tűrheté
Ákillesre ment,
Ott Állapotját mind eszére adta,
’s A’ fegyveres*
A sor fölé beszúrva: <vitéz>
Ulisszest előtte*
Az első betű n-ből jav.
megmutatta.
Láttára, Hívására*
A H h-ból jav., utána: <?Ákilles a’ Vitéznek>
Ákilles megint
*
<Akilles>
Felébredett: meglátta melly hibás vólt:
Szégyenletébe felpirúlt:
Mérgébe elhalványodott: alávaló Ruhájit
Körös-körűl letépte: Fegyvert kért magának:
És már megindúlt, hogy Hibáit helyre hozza szépenn:
De Déidámia oda méne épenn,
*
<Halván Sáppadva>
Elhalva, sáppadtann, lehegve,
Kétségbeesvén, mind hijába*
<próbalt>
készűlt
Gyakorta szólni:*
<még> Az áth. szó fölé írva: <?a>
nem*
Jav. ebből: sem, utána: <tudott>
teremthetett
Siralma köztt szót.*
<?eggy ?szót> szót. Az áth. szavak fölé írva.
Ah,*
<ha ebbe>
szerentsétlen! ha*
<ebbe>
most
*
<A’ pontba se lett volna>
Most el nem állott vólna nyelve
Valóba győzött vólna érdekelve.
Méltatlanok, Fejedelem asszony,
(Igy szóla néki) a’ te Kínjaid. Ha engemet
Gyávának óhajtsz,*
óhajt<a>sz <megint>
helyre hozhatom
A’ Veszteséget mind: ha Héróssá szeretnéd
Hogy légyek, engedd meg hogy a’ lehessek.
Istenhozzád! te már magadba fogsz maradni.
Mindenkor. – Óh*
<Ezt> Óh Az áth. szó fölé írva.
e’*
Jav. ebből: a’
néki szánt*
<Isten ?Vel[Jav. ebből: ?hozzádot>
Istenveled
Súllyára*
Jav. ebből: Süllyára
a’ Szépnek Ereje*
Jav. ebből: ereje
elfogyott,
Lágy Szíve*
Az Sz sz-ből jav.
elszorúlt*
el<szorult,> Az áthúzott rész fölé írva: <?fogódott> Alá: szorúlt
’s elájulva lerogyott.