MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Somogyi kázus]
Tegnap Csököl és Hedrahely szinte üstökbe kapott,
Egy sem akarván botsátni a’ másiknak a’ papot.
Utóljára hogy egymásnak nem akartak engedni
Botra Valaskára kezdett a’ dolog kerekedni.
A’ nagy Süvegű Csökliek kikeltek eb-rendébe,
Mint midőn ők erdő vágni mentek vala Gigébe.
A’ felpálinkázott Pogár egymás után topogott,
A’ botskor Hedrahely felé a’ hó hátán tsoszogott.
Az erdőn által útazván, Kadarkútra bé mentek,
Megállának ’s Hedrahelybe kettőtől bé izentek,
Hogy mondjanak le a’ Papról, mert ők el nem szenvedik,
Ha másként nem; Kis Bálintot vérekkel sem engedik.
Melly hírt a’ Hedrahelyiek a’ midőn meghallának,
A’ Csökli Deputatusra jó húszat nyomatának.
Azzal botra kelt a’ falu; Csökölnek ellenére
Kovátsitól és Gigétől több segítséget kére
A’ Horogi puszta körűl a’ parasztság öszve gyűlt,
A’ mérész Csökli nép pedig Kadarkútba tábort űlt.
De még is hogy kedvezzenek ők is egymás vérinek,
Hedrahelyiek’ bírája így izent a’ Csöklinek:
„Hát ti lenpogátsán hízott, erdő-vágó, megtsapott
„Csökliek! nem akarjátok adni nékünk a’ Papot?
„Hedrahellyel újjat húzni bátorkodik a’ Csököl,
„Mellynek paraszt indúlatja hamar embert öldököl?
„Ahol pozdorján rágódik mind anyja, mind Leánya,
Fia, apja ró’son teng-leng: menne oda a’ Fránya!
Nálunk búza ám a’ kenyér, a’ bor sem olly kotyonfitty,
Mint Csökölbe; a’ Visnyai ist gúter Wein, mert a’ Sitty.
Minden termés bőven tőlti helységünknek mezejét,
Nints szükségünk, hogy levágjuk a’ más falu’ erdejét.
De Minden módon, egy papot jobban eltart Hedrahely
Mert mindennel bír, ’s másként is derék Disznó tartó hely.
Erre egyik Csökli Eskütt így felelt: „hallják ketek’
„Én a’ ketek’ beszédjére sokat nem felelgetek.
„Csököl mindég Csököl marad Hedrahely tsak Hedrahely.
Kár egy illyen emberséges embernek olly ronda hely.
„Ha eltarthatnak egy papot ketek édes emberem,
Csökölbe sem hal meg éhhel, nálunk sok széna terem.
A’ szóbeszédről már botra ment volna a’ lármájok,
Hanem szerentsére az a’ Nimfa szállott hozzájok
A’ mellyet minden Képírók festenek szűz formába,
Két szárny lebeg a’ két vállán, trombita a’ szájába,
A’ Rosolisos Butellán illyet akárki látott,
Ha gondos szemmel meg nézte ott a’ Fama-volatot
A’ Hír ez; e’ beszellte el mind a’ két-fél Bíráknak,
Hogy a’ már tellyes szándéka Bálintnak ’s az Atyáknak.
E’ bölts fejek’ intézésén meg nyugodni jobb lészen,
Mert lám a’ felsőség ellen egy két Pogár mit tészen.
Különben is hajoljanak egymás’ barátságára,
’S kezet fogván menjenek el Bálint’ neve’ napjára.
El is jöttek, Kis Bálintom, a’ te tiszteletedre,
Mind a’ két rész ezer áldást kívánván a’ fejedre.
A’ melly áldás miből állott, én most mindjárt elmondom,
Mert az illyest elmondani, másként is az én gondom.
„Bálint, élj sok esztendőket, örömmel a’ Világba,
Virágozzék kedves házad, állandó boldogságba.
„Élj sokáig hív Pároddal nagyot nőjjön Esztered,
Kisded Tsimotád Ádámra üssön, majd ha meg nyered.
„Légyen teljes vígságtokra ezután is a’ többi;
Végre a’ boldog Lelkekhez szálljatok fel, ’s a’ t.
Úgy is tudjuk, hogy hosszason köszönnek a’ Parasztok,
Azzal a’ sok köszöntéssel hát senkit sem fárasztok.
Hanem inkább azt tanátslom, tőltsünk bort a’ gégébe,
Vigadozzunk, a’ mint tegnap ’s tegnapelőtt Gigébe.
Most pediglen legközelébb, kinek üres klázlija,
Töltse meg, ’s ezt mondja vélem az egész Compania:
Élj Kis Bálint, ezt kívánja néked az egész Csököl,
A’ mellynek Catedrájába te már többé nem pököl.
Élj Kis Bálint ezt kívánja az egész Hedrahelyed,
A’ melly egész éltedbe lesz, állandó tsendes helyed.
Élj Kis Bálint ezt kívánja néked az egész Asztal,
A’ melly benned maga iránt szivességet tapasztal.
Élj Kis Bálint, vélem együtt ezt kiáltják mindenek,
Élj Kis Bálint, Élj Kis Bálint, ’s Kedvesid is éljenek.