MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XI.
AZ ELEVEN RÓZSÁHOZ.
Nints tavasszal, nints se nyáron,
Mint Te, ollyan Rózsaszál:
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
Csak te ott virítanál.

Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arczaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.

Látta kellemid’ Citére,
Látta, és irígykedett,
Hogy pirosló lába’ vére
Képeden büszkélkedett.

Hófejér tekintetednek
Hajnalán nyílásba jött
Rózsaszálatskák ferednek
Tiszta téjhabok között:

Szűz melyed’ fejér ölére
Ők is úgy mosolyganak,
Mint mikor rózsák’ tövére
Gyöngyvirágot raktanak. –

Rózsa vagy te, rózsa lészel,
Rózsa még a’ selymed is:
Jaj de bezzeg kínra tészel,
Hogyha van tövisked is!

Rózsa! engedd hadd heverjek
Éltető bokrodba’ már,
’S édes árnyékodba’ nyerjek
Fészket én rideg madár!