MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Az Aranysujtásos nadrág]
1.
Perpatvart, há’sártosságot,
Még kemény tsatákkal ám, –
’S eggy arany sújtás*
A második s ʃ-ből jav.
nadrágot
Énekel kis trombitám;*
Kettőspontból jav.
A’ melly*
melly<ért>
nagy kintsért sok népség,
Sok vitéz rend, és sok szépség,
Véres hadba kelt vala.

2.
Eztet Vétzy el ragadta
A’ kevély Köszáritól,
Lobbanván ez is miatta
Márs’ vitéz szikrájitól,
Hartzolt a’ Nadrág’ dolgába,
’S Vétzit sok tüzes tsatába
Ostromlá, – de hasztalan!

3.
Élni fog ditső nevébe
Vétzy túl a’ Vágon is:
Mert illy dolgot régenébe
Nem vitt véghez Jázon is,
A’ midőn Arany-gyapjával,
’S Bűvös bájos Kondijával
Annyi Probákat teve.

4.
Múzsa! ’s Múzsáknak szerelme
Kótyogós Butellia!
A’ Mellytől*
Az A’ beszúrva; mellytől
vídúl az elme
’S ébred a’ Phantasia;
Tőltsd be lelkem’ Spiritussal,
Hadd harsogjam Enniussal
A’ Vitézek’ Fegyverit.

5.
Hadd fessék le énekembe
A’ Neszmélyi jó borok,
Melly nagy tűzzel szálltak szembe
Két hatalmas táborok;
A’ midőn itt két vagy három
Holnapig Pozsony ’s Komárom
Tűzbe, porba, füstbe állt.

6.
Hogy Heléna a’ nadrágért
Hajdan el veszett vala,
El veszett e’ szép virágért
Pergamumnak kő fala;
’S hogy Homerus, a’ mint tudta,
Ezt a’ tréfát jól hazudta,
Im örök laurust nyere:

7.
Nékem is fejemre menni
Fog Homérral*
<vitézi> Homérral Az áth. szó fölé írva.
laurus-ág,
’S halhatatlanná fog tenni
*
<A’>
Véle a’ pendely ’s nadrág,
Már Homérral egy listába
A’ Ditsőség’ templomába
Látom mettzve a’ nevem’.

8.
És te, a’ ki e’ dolognak
Tárgyat tudtál szerzeni*
Jav. ebből: szerezni
,
Sárközym! tenéked fognak
E’ versek szenteltetni.
Halld meg a’ népek’ tsatáját,
*
<’S>
A’ nadrág’ históriáját,
’S nyúlj saját kebledbe bé. – –

9.
Vétzy még Zsigárdfalváról
Jól nem is mozdúla ki,
Hol Nyitrának oldaláról
Zúgnak a’ Vág’ habjai;*
Kettőspontból jav.
A’ midőn bús bánatjába
Húriel tűndér magába
Illyen mérget forrala:

10.
Hát a’ Nadrág’ elvittéből
Illyen kárt kell vallanom?
’s Vétzyt Nyitra Vármegyéből
Nem lehet ki tiltanom?
Én ki Pendelnek Nadrágnak,
És az által a’ Világnak
Lettem Isten-Asszonya.

11.
Én ki bírom a’ Schloszberget,
’S Tisztelnek sok pendelen,
Mért szerzettem annyi Serget
Ott ’s*
Jav. ebből: és
a’ Zuckermandelen?
Hát magam tsak illy bolondnak
Hagyjam tenni?*
Felkiáltójelből jav.
mit nem mondnak
Majd a’ Pesti Partesen.

12.
Ezt mondván, bús bánatjába
Mint esett Szűz, úgy-meg sírt;
Bé megy híves hájzlijába,
Fel tsap egy*
<kríg>
pint pluttzer-bírt,
És hogy búsabb légyen képi,
Vukliját is öszve tépi,
’S főldhöz vágja Kantusát.

13.
Egy hasított Puder-mantel
Függ nyakán, tsak neglizsé,
Mellyen a’ kis Zuckermandel
Át virít, mint eggy izé.
Nints pantoffel eggyik lábán,
’S mint a’ Hédervári bábán,
Úgy fityeg rajt’ a’ ruha.

14.
Húriel bús fázisába
Nem kapván a’ tsínoson,
ŰI a’ púder kattulyába,
Mellyet két kis pudli von.
’S in directum*
<annak>
arra tarta,
Hol*
Az utolsó betű jav.
te, rongyos Ebkaparta,
Állsz az erdő’ szélibe.

15.
Itt hordóval ’s butykoskával,
In Crumenifragium,
Rakkival ’s más Pálinkával
Áll a’ bor ’s szilvórium.
Mellyet*
<Ezt[Az E M-ből jav.] a’> Mellyet Az áth. szavak fölé írva.
Gróftól árendába
Egy nagy pintze’ barlangjába
Antal tsaplár zárva tart.

16.
Ah ezeknek mérges*
<’S elbotsátván enek> Ah ezeknek mérges Az áth. szavak fölé írva.
szessze
Hogyha egyszer résre kap,
El ragad sok józant messze,
És sok észt örvénybe tsap.
Fel kapván az ott menőket
Fel forgatják fővel őket
’S Scylla őrvénynek*
őrvény<be’>nek
viszik.

17.
Ezt Tsaplárnénak nevezte
Vétzi és a’ Tartomány,
’S a’ mint róla fel jegyezte,
Ollyan mint egy ékes Lyány,
A’ kezébe pintest kongat,
Szép szemével úgy katsongat,
Hogy sokat magához tsal.

18.
Ah de bő ágyéka mellett
Tágas mélly örvény*
<?vi>
hiúl,
Habzik benne a’ vizellet;
Nagy veszély van innen ’s túl!
Mert kit*
Az i olvhtl. betűből jav.
itt el nem merít is,
Túlnan a’ kormos Mefítis
Gőzi bűzi fojtja meg.

19.
El jutván e’ kortsomához
A’ meg búsúlt Húriel,
Bé tipeg, ’s Antal Gazdához
Bús szavát így kezdi el:
Óh te, a’ kinek markába
Adta a’ Gróf árendába
A’ bort és a’ pálinkát;

20.
Antal! ím mindjárt Pozsonyból
A’ Nadrág-vivő ki ér,
Tsalfa lévén eggy Asszonyból
Vétzy könnyen tsúfot vér:
Támassz záport száz üveggel,
Öntsd el népét fergeteggel,
Részegítsd agyon magát.

21.
Fáradságod’ szép jutalma
Virradtáig Náni lész,
Tőlgye, vőlgye, mint birs-alma,
Gömbölyű, kerek ’s egész,
Nem visel még semmi kéket,
Nem tractált Deákot, Péket,
Két forintos Nimfa ez.

22.
Néked azt nem illik kérni,
Mond Antal, parantsolhatsz;
Nékem illik a’ bort mérni,
’S Tellyesítni, a’ mit hagysz.
Ezt mondá*
mond<v>á<n>
le vett kalappal;
És kivont dugóval, tsappal
Megnyitott hordót, butykost.

23.
Im butykossal és kupával
Omlik a’ bor-fergeteg,
Rakkival ’s rozs-pálinkával
Három butykos telle meg.
Vétzy épen akkor ére
A’ nagy zűr zavar’ helyére
Kótyogós vitézivel.

24.
Tüstint közre vészi őket
A’ bor és pálinka szesz,
Fel forgat sok agyvelőket
’S hírtelen nagy lárma lesz.*
Jav. ebből: szesz
Most a’ kantsó-szájig düllyed,
Majd meg a’ fenékre süllyed
A’ sok nyughatatlan hab.

25.
A’ Vitézek el merűlnek,
Már testekben nints erő,
A’ nagy habba torkig űlnek;
A’ veszély mind jobban nő.
Nagymihály egy Kősziklába
Ott a kortsma’ ajtajába
Orrtörést is szenvedett.

26.
Húriel ki arra vágyott,
’S tzélja a’ vólt szívinek,
Hogy Scyllán halálos ágyot
Vessen a’ jó Vétzynek,
El nem ment a’ mélly örvénytől,
Hogy majd a’ vitéz legénytől
A’ nadrágot el vegye.

27.
Ah de bezzeg rossz idővel
Jára a’ jó Jantsi ott,
Mert a’ tág üregbe fővel
Édes Öttse bé bukott.
Őtet négyszer el peselte,
Végre Öttsét is be nyelte
A’ Sebess örvény’ lyuka.

28.
Interim jobbann öregbűl
Tör, ront mindent a’ veszély,
Nem süt fény a’ fergetegbűl,
A’ kortsmára űl vak Éj.
Mennek kőnek, és lapátnak,
A’ nap kettő még se látnak,
Reng a’ főld, forog velek.

29.
Vétzy a’ Compániának
Vesztit látván így sohajt:
Óh be boldogok valának,
Nem szenvedtek semmi bajt,
A’ kik jó atyjok szemébe
Otthon az híves pintzébe
Holtra részegedtenek!

30.
Vétzy már magát el szánta,
Józanság, vagy veszteség!
A’ midőn őtet meg szánta
Jámborságáért az ég.
’S eggy hatalmas Istenasszon,
Hogy minden bajt el szakasszon,
A’ nadrág zsebből ki szállt.

31.
Gömbölyű, kerek formája,
Sárga, verhenyes, fejér;
Zőld selyem strikkolt ruhája;
Édes hangja lelket ér.
Ezt ifjak, vének, leányok,
Mind keresztények ’s pogányok,
Tisztelik mind eggy aránt.

32.
Ember ennek fávorából
Várat, pendelt meg vehet,
Ez kisasszonyt sok banyából,
Sok tökből böltset tehet.
Sok nagy pénzes Úraságra
A’ Betsűlet ’s a’ podágra
E’ miatt jön úgy reá.

33.
Huszas, márjással, petákkal
Körmötz, Császár, Szúferint,
Több fejér ’s veres nimfákkal
Jőnek véle per forint.
És hogy minden észre venné,
Zeng a’ jóltevő Istenné
A’ kegyes Pecúnia.

34.
’S ím lelket nyerő szavának
Bájoló pengésire
Kedve jő Antal gazdának,
’S nyájasan néz Vétzyre:
Vissza hordja a’ kupákat,
Klázlikat, butelliákat,
Pálinka ’s bor el repűl.

35.
Szűnik a’ zaj, és alóla
Vétzy el jön népivel:
Itt a’ nadrág – Vétzy szóla, –
Adiő bon Húriel!
Hurjel nem tom mit morogván,
’S a’ Púdermantelt fel fogván
Tűkröt fordít Vétzynek.

36.
Így vonúl az ég’ aljáról
A’ vak éj palástja fel.
Mig a’ Ganges*
<Napkeletnek> Mig a’ Ganges Az áth. szó fölé írva.
oldaláról
Balzsamos szellő lehel.
’S a’ setéttel szőtt ablakba
Rózsa*
<sz>
és hó szín alakba*
Jav. ebből: ablakba
Az hasadt Hajnal virít.

37.
*
<?H.. Végre>
Igy piroslott vólt a’ Concha
És*
<a’>
fodor habok*
<közűl>
felett,
Vénus Isten-ifjasszonka
A’ midőn világra lett. – –
Végre pudlis hintajával
’S meztelen fenómonjával
Húriel Madám el tűnt.

38.
Vétzy és az ő flottája
Addig addig tévelygett,
Hogy sokára Farkasd’ tája