MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Krisztina napra]
A propos! ejnye lám*
ejnye lám Utólag a sor fölé beszúrva.
bizony majd el is felejtettem
Hogy én*
<az>
Uraságtok*
Ura<k> Az áthúzott rész fölé: ságtok
között Leib*
Sor fölötti beszúrás.
Poétává lettem
A’*
Jav. ebből: Az
sok*
Sor fölötti beszúrás.
Eszem iszom között nem is*
<alig> nem is Az áth. szó fölé írva.
jútott*
Az ott utólagos betoldás.
eszembe
Hogy egy két rozsdás*
A z utólag betoldva.
köszöntő*
Sor fölötti beszúrás.
vers van itt a Zsebembe
*
<–>
Ez az. – De*
<terhekre>
nem lessz é most már terhekre*
é most már terhekre A sor fölött beszúrva.
az Uraknak?
*
<Rá>
szoktak é jól figyelmezni*
<halgatni> é jól figyelmezni Az áth. szó alá írva.
mikor nagon*
<?már> nag[y]on Az áth. szó fölé írva.
jól laknak?
– De a’ vers meg nem terhelli a’ gyomrot sőt azt*
Az első azt nem fért ki rendesen a lap szélére, ezért a következő sor elejére újra beszúrta, anélkül, hogy az előzőt lehúzta volna, értelemszerűen elhagytuk.
tartják.
Hogy még appetitust tsinál ebéd végén mint a rák.
– Azért bátran el olvasom ki pedig nem halgatja
Addig flaskót emelgethet, vagy fogát piszkálhatja.
– Addig az ollyan gavallér és Kis Asszony egy mással
Discuralhat zúr Zeitvertreib szemmel vagy láb nyomással
– Alúnni is bátran lehet tsak nagyon ne hortyogjon
Lóggó fejével a’ versnek tactusára bóllogjon
– Urak ma itt mindnyajunktól dupla kedvet kivánnak
Neve napja van a’ háznak, és a’ ház’ Asszonyának
Meg ifjudott mind a’ kettő ebb a’ két esztendőbe
Mind a’ kettő Menyetskésen*
Olvhtl. megjegyzés föléírva.
jár az újj*
fejér nincs áthúzva, de föléírva: az újj
főkötőbe
Mert jol tudhatják az Urak hogy még nem régenébe
Egy Emeritus épűlet ált ennek a’ hejébe
De azt ez árnyék világból az Ur ki szólitotta
’S hellyébe az Asszony ezt a szép házat álította
A’ mellybe Kristina napja most vagyon leg elsőbe
Adja Isten hogy igy légyen e’ minden esztendőbe
Adja Isten ezt kivánjuk ’s nagyob bizonyságára
Mindjárt egy vivátot iszunk a’ Visnye’ rovássára
Akkor a’ jó Lendvai is mutassa meg a’ virtust
– ’S húzzon a’ vivátunk mellé egy leg somogyissabb túst
A’ Kis asszonykák pediglen készittsék a’ tzipőket
Mert ép talpal ugyan haza nem viszik ám ma őket – –
Ha hűs lessz igyanak*
Jav. ebből: igyad a’
kávét, ha héség limonádét
Még is ma már virgontzan kell meg tenni a’ parádét
Az Urak pedig addig is fogjanak karafinát
Mert mindjárt tellyes pohárral köszöntyük fel Krisztinát
Oda neki nem a’ világ ha egy kitsint meg ázunk
Rá tántzolunk rá kávézunk rá alszunk rá pipázunk
Ma úgy is Krisztina napján meg érdemli Krisztina
Egy ket*
Jav. ebből: keg
zsidó betűt vessen érte az Ember’ ina
Eb a’ kinek jó kedve nints eb a’ kinek nem is lessz
Férre tőlünk gond búbánat vessz ki ma Korpádról vessz
Mint hogy ennyi Úri vendég itt ma udvárlást teve
Népes Lisztlangoddá váljék a’ puszta Korpád neve
Egy szóval, ma minden a’ vig öröm szinét jelentse
Mert esztendőben tsak egyszer esik ez a’ szerentse
De hogy prædicátióvá ne válljék a’ sok betü
’S a’ Tántzosok’ talpát soká ne szántsa a’ vak tetű
Kezdjünk hozz[á]*
hozz Ért. sz. em.
a’ munkához tőltsön kiki üveget
’S illyen jók’ kivánásával kotzogtassuk az eget.
Eljen*
Éljen
sokáig Krisztina, még pedig olly sokaig.*
sokáig
Ollyan – minek hijják vala – ollyan nagyon sokáig
Hogy még ezt az újj házát is láthassa olly ótskának
Mint a’ vólt a’ mellyet taval innen exekválának
Es*
És
hogy a’ Treszka Kis Asszony’ jövő Kis Asszonyának
Kez fogóján is láthassák tántzát a’ Nagy Annyának
No már millyen soká elljen*
élljen
jobban ki nem tehetem
Ugy tettem ki a’ mint tudtam, ’s utánna most ezt vetem
Hogy illyen vén korába is olly jól follyon a’ vére
Hogy soha rá ne szorúllyon Rataits Ur kezére
Hogy mikor én is Vén fővel Korpádra el dötzögök
’S Kristina napján köszöntést köhögök és böhögok,*
A kritikai kiadás döhögök alakot közöl, de a kézirat ezt nem igazolja (ld. CsÖM. IV. 96. 60.).
Mikor egyebet nem tudok rágni a’ híg tik monynál
Tsudálkozzam hogy én vénebb vagyok már az Asszonynál
Majd ha osztán belé únunk abb’ a’ hosszas venségbe*
vénségbe
Együtt menjü[n]k*
menjük em.
az Abrahám kebelébe, az égbe
De még sok esztendők utám kéne annak el sűlni
Mert még magam sem akarnék olly hamar idvezűlni
Már isz’ akkor lessz a’ mikor – most elég az hozzája
Éljen soká az Asszonyság ’s egész Familiája
Eljen a’ T[r]eszka*
Teszka értelemszerűen em.
Kis Asszony ’s jövő illyen korára
Egésségbe ne láthassam hadd szorúllyon*
Jav. ebből: szorúllyék
Bábára
Ellyen Antal elljen Lajos éllyenek Kis húgaik
Ezeknek is sok időkre terjedjenek napjaik
Ellyen ez Ujj ház, és belé kár avagy bú ne jöjjön.
Ellyen ez az újdon újj ház, éllyen és nagyot nöjjön
Ellyenek mind az Urak is. Asszonysagtok éllyenek
Ellyenek a’ Kis Asszonykák, no éllyenek mindenek
Ellyek én is hogy másszor is tisztelhessem Krisztinát! –
Ki ki klázlit – Lendvai túst – vivat Krisztina! vivat!