MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A’ Dorottya’ Kínjai]
Héj ha tudná kedves Lélek!
Az Úrért mint pihegtsélek!
Ha rám szemesben ügyelne:
Bennem sok titkot fel lelne.

Megesmérné Lelkem’ kínját,
’S lelkem’ kínjának a’ tsínját,
Tapasztalná*
<Meg ?látná> Tapasztalná Az áth. szavak fölé írva.
mint forr vérem
’S mint küszködik a’ Szemérem.

Azok a’ kézszorítások
Sohajtások, pillantások
Nem módiból ’s galántságból
Estek,*
Az E eredetileg más betűnek indult.
hanem forróságból.

Melly édesen beszéllgettem
Ha ollykor szembe lehettem
Ezt is Ámor*
<szerelmem tettette> Ámor Az áth. szavak fölé írva.
tselekedte: –
Mért az Úr el nem értette?

Ha elértette mért ment el
Ollyan hideg complimentel
Rám mért jobban nem vígyázott
Mikor szemem úgy szikrázott.*
A verssor végén egy Ψ-jel található, a következő versszak elején ┐-jel áll. Ez utalhat arra, hogy innen a másik változathoz képest hiányzik 10 versszak.

Jaj be nagy kín a’ hevesség
S még nagyobb a’ Szemérmesség
E’*
Jav. ebből: Egyik
halgatna, ama szolna,
Tsak mindenik baj ne volna.

*
<Az a’>
Kőszív*
A K k-ból jav.
volt abb’a’*
<mellyik> volt abb’a’ Az áth. szó fölé írva.
férjfiba
*
<Volt>
Ki*
A K k-ból jav.
béhozta a’ modiba,
Hogy ő bátran szóljon járjon,
A’ Dáma tsak kéztől várjon.

Ha ki valljuk hogy szeretűnk
Az Ifjaktól meg vettetűnk,
Ha szolni meg nem kívánunk
Az ördög se jár utánnunk.

Égni kínos*
<?tsufos> kínos Az áth. szó fölé írva.
szolni szégyen
Már hát az ember mit tégyen.
Óh férjfiak’ vas törvényje,
Melly alatt nyög sok szív kényje.

De én bizony nem bánom már
Szóljon akárki a’ Tatár
Még is az Úrnak megvallom,
Mert a’ sok tűrést sokallom.

Megvallom hogy úgy kedvelem
Hogy még helyemet se lelem
Étem sints tsak nyújtozhatnám
Az Ur karjára vágyhatnám.

Álmaim is mind*
<Álmaim is olly> Az áth. szavak fölé írva: <Éjjelim> Álmaim is mind
nehezek*
A következő sor le van húzva:
<Hogy jó álmot nem érezek>
Tsak*
<Sokszor> <szív fojtást> Az áth. szavak fölé írva: Tsak
kísértéset*
Az et utólag betoldva.
érezek,
Az éjjel is a’ setétbe
Megnyomtak az Úr’ képébe*
A sor végén egy θ-jel áll, ami valószínűleg a következő versszak betoldására utal, ez a kéziraton függőlegesen, a lap szélén helyezkedik el.

*
Ez a versszak függőlegesen, a lap szélén helyezkedik el, és két-két sor egymás mellé van írva.
Ha pedig az Urat látom
Ásítozok számat tátom
Tsiklándik bennem minden rész
Hogy majd az eszem is elvész.

Szóljak é vagy hallgassak é? –
E’ mind kettő ollyanoké,
Kik örömest hallgatnának,
Hallgatnának, ha tudnának.

Szívemnek nem lévén nyugta,
Hallgatás zárját felrugta;
’S*
Utólag a sor elé írva.
Kiis volna, ki ne szolna,
Ha illy kínok között volna?

Édes ugyan a’ Szerelem;
De keserűn bánik velem,
Ha*
Olvhtlan szóból jav.
mézét ollykor mutatja,
Üvegen által nyalatja.

Kedvel*
<Szeret> Kedvel Az áth. szó fölé írva.
Szívem egy szép legényt,
De nem vár abból vőlegényt
Én szeretem; de hijába
Nem fogad a’ grátziába.

Szavát sem úgy szokta tenni
Mint ha el akarna venni
Hozzám eddig tsak*
<sem> tsak Az áth. szó fölé írva.
úgy szíta
Mint Gavallér ’s Favoríta.*
Az F f-ből jav.

Sokszor várom, de tsalódom*
<nints módom,> tsalódom Az áth. szavak fölé írva.
Sokszor látom de nints módom
Szól, szól, de egy hév Dámának*
<Leánnak> Dámának Az áth. szó fölé írva.
Kényjei*
A szó vége jav.
többre vágynának.

Én pedig ha néki volnék
Inkább olly szívhez hajolnék,
Mellyen*
<mind>
már*
Jav. ebből: a’
a’ lágyság nyilván
Látszik mint az érett gilván.

De*
A sor elé, fölé írva.
Néki sokkal*
<p[edi]g> sokkal Az áth. szó fölé írva.
kedvesebb*
kedvesebb<ek>
A’ ki kőszívű ’s kényesebb.
Ő a’ vadegrest*
<[me]g veti>
szereti
Az asszúszőllőt meg veti.

De bár*
<ám>bár
ő illyen légyen is,
Bár*
<?maga>
másokért meg vess[z]en*
vessen em.
is,
Nem tsügged nálam a’ remény,
Mert tsakugyan jobb a’ kemény. –