HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Más
Szóljak é vagy hallgassak é? –
E’ mind a’ kettő ollyaké,
Kik örömest hallgatnának;
Hallgatnának; ha tudnának.

De Szívemnek nintsen nyugta,
Hallgatás’ zárját felrugta,
Ki is volna; ki ne szólna,
Ha illy kínok között volna?

Édes ugyan a’ Szerelem:*
A kettőspont vesszőből jav.
De keserűn bánik velem,*
A vessző utólag pótolva.
Ha mézzét ollykor mutatja
Üvegenn által nyalatja*
A pont utólag pótolva.

Kedvel szívem egy Szép Legényt,
De nem vár abból vőlegényt,
Én szeretem de hijjába
Nem fogad grátziájába.

Szavát sem úgy szokta tenni
Mintha el akarna venni
Hozzám eddig tsak úgy szíta
Mint Gavallér, ’s Fávoríta

Sokszor várom, de tsalódom
Sokszor látom de nints módom
Szól szól de egy hév Dámának
Kényjei többre vágynának.*
A következő versszak utólag lett ide betoldva, erre # utal.

De néki sokkal kedvesebb
A’ ki kőszívű, ’s kényesebb
Ő a’ vadegrest*
<me>
szereti
Az Asszúszőlőt megveti.

Én pedig ha néki volnék,
Inkább olly szívhez hajolnék
Mellyen már a’ lágyság nyilván
Megtetszik mint az értt gilván.

De bár ő márvány*
<illyen> márvány Az áth. szó fölé írva.
légyen is
Bár másokért megvessen is.
Nem tsügged nálam a’ remény
Mert tsakugyan jobb a’ kemény. – –

Héj ha tudná kedves Lélek
Az Úrért mint pihegtsélek
Ha rám szemesben ügyelne
Bennem sok titkot fellelne.

Megesmérné Lelkem’ kínját
Lelkem’ kínjának a’ tsínját
Tapasztalná mint forr vérem
’S mint küszködik a’ Szemérem.

Azok a’ Kézszorítások
Sohajtások pillantások
Nem módiból galántságból
Estek hanem forróságból. –

Melly édesen beszéllgettem
Ha ollykor szembe lehettem
Ezt is Ámor tselekedte
Mért az Úr el nem értette?

Ha elértette mért ment el
Ollyan hideg Complimenttel?
Rám mért jobban nem vígyázott,
Mikor szemem úgy szikrázott?

De tsak elnéztem zokogva
Tegnap is a’ tántztól*
<báltól> tántztól Az áth. szó alá írva.
fogva
Melly hidegen tractál*
tractál<t>
vélem
Bár én a’ Szót nem kímélem.

Az Úr keze mikor tántzolt
Az enyímhez képest Jég volt
’S bár melly heven szorongattam*
Az n m-ből jav.
Szíves költsönt nem kaphattam.

’S bátor mást akármit tészek*
Jav. ebből: tégyek
Érte jutalmat nem vészek
Sőt sokszor el sem fogadja
’S ha mit kezd is abba hagyja

Azt veszem már észre éppen
Hogy nem tűrhet semmiképpen
Mert minden fordúlásinál
Velem ellenkezőt tsinál.

Elfordúl ha mégyek felé
Feláll, mihelyt űlök mellé
Ha mit tzélzok mindjárt fel süt
Majd hogy a’ guta meg nem üt.

Ha*
<T>
valamelly Társaságba
Kezdek véle nyájasságba
Mindjárt serios ’s valódi
Az sem szívesség sem módi.

Ennyi kínon ha meglátná
’s Ujját sebembe botsátná
Tudom hozzám lágyabb lenne
Szűkségemről mindjárt tenne.

Jaj be nagy kín a’ hevesség
S még nagyobb a’ szemérmesség
Ez hallgatna ama’ szólna
Tsak mindkettő baj ne volna.

Kőszív volt abb’ a’ férjfiba
Ki béhozta a’ módiba
Hogy ő bátran szoljon ’s járjon
A’ Dáma tsak kéztől várjon.

Ha kivalljuk hogy szeretünk
Az Ifjaktól megvettetünk
Ha szólni meg nem kívánunk
Az ördög se jár utánnunk.

Égni kínos szólni szégyen
Már hát az ember mit tégyen?
Óh Férjfiak’ vastörvényje
Melly alatt nyög sok Szív’ kényje!

De én bizony nem bánom már
Szóljon akárki a’ tatár
Még is az Úrnak megvallom
Mert a’ sok tűrést sokallom

Megvallom hogy úgy kedvelem
Hogy még helyemet sem lelem
Étem sints tsak nyújtozhatnám
Az Úr’ karjára vágyhatnám.

*
A sor előtt egy áthúzott sor:
<Álmaim is mind nehezek>
Ha pedig az Urat látom
Ásítozok számat tátom
Tsiklándik bennem minden rész
Hogy majd az eszem is elvész.

Álmaim is mind nehezek
Mind tsak kísértést érezek
Az éjjel is a’ setétbe
Megnyomtak az Úr képébe.

Bámúlásra méltó vennem
Hogy lehet olly erő bennem
Hogy gyarló Lyánka létemre
Halál nem jön életemre.

Azt sints honnan magyaráznom
Hogy bennt égek kinnt*
<g>
meg fázom,
’S két kerek dombotska alatt
Olly nagy Aetna hogy lángolhat.

Mert ha szívemet tserébe
Tehetném az Úr’ mellyébe
Hogy egy nap ott Szikrádzana
Az Úr a’ kútba ugrana.

De bár kutba ugranék*
<ugorjak> ugranék Az áth. szó fölé írva.
is
Bár benne nyakig*
<álljak is>
állnék is
Még sem alunna el langom
Mellytől gyúlad tűzbarlangom.

Ha nem, ha tán, mint szokásba
Van minden nagyobb városba
Vízi-puskával oltanák*
oltanák Tollhiba.
Tüzem’*
A hiányjel utólag pótolva.
letsillapitanák.