MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Füredi parton.
Óh Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki Szent hegyed közűl:
Egy, kit a’ Sors eddig annyit hánya,
Partod’ ellenébe űl.
Itt a’ halvány holdnak fényjén
Jajgat és sír*
és sír A sor fölött beszúrva.
elpusztúlt reményjén
Egy magános árva Szív. :/:

Míg azok, kik bút*
Jav. ebből: búkat
bajt*
A sor fölött beszúrva.
nem szenvednek
A’ boldogság’ karjain,
Vígadoznak a’ kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok,
És te, Nimfa!*
A sor fölött beszúrva.
a’ mit én*
Jav. ebből: el
nem bírok,
Verd ki zengő bértzeden. :/:

Zordon erdők! durva bértzek! szirtok!
Harsogjátok jajjaim’!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mint sem embertársaim.
Kik keblekből számkivetnek,
És magok közt tsúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant. :/:

A’ kik régen jó barátim voltak,
Még felköltek ellenem,
Üldözőim’ pártjához hajoltak:
Óh miket kell érzenem,
A’ midőn már ők is végre
Úgy rohannak rám mint ellenségre;
Bár hozzájok hív valék. :/:

Nintsen a’ ki lelkem vígasztalja,
Olly barátim nintsenek,
Vállat rándít a’ ki sorsom’ hallja,
Már elhagytak mindenek.
Nintsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vas kebletekbe
Szívem’ bús panasszait. :/:

Lilla,*
<Rózsim,> Lilla, Az áth. szó fölé írva.
is,*
Jav. ebből: a’
ki bennem a’ reménynek*
<sorvadó ügyemnek> bennem a’ reménynek Az áth. szavak fölé írva.
Még egy élesztője volt,
Jaj Lillám is a’ tiran törvénynek,*
<Rózim is jaj gyászos életemnek> Jaj Lillám is a’ tiran törvénynek, Az áth. szavak fölé írva.
’S a’ szokásnak meghódolt.*
<Fájdalmára már megholt.> ’S a’ szokásnak meghódolt. Az áth. szavak fölé írva.
Hogy vagy most te, áldott*
<Már te nyugszol boldog> Az áth. szavak fölé írva: <Mit ...> te, áldott Az áth. szavak fölé írva: Hogy vagy most
Lélek!
Én ugyan már*
<Én pedig még> Én ugyan már Az áth. szavak fölé írva.
elhagyatva élek
A’ tenger kínok*
<Ennyi zaj baj jaj> Az áth. szavak fölé írva: <Egy se> A’ tenger kínok
között. :/:

Oh van é még eggy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Mellybe egy bölts tsendes nyugtot hálást
E’ setét hegyekbe lél?
Hol tsak egy kő lenne párna,
Hol sem ember sem madár nem járna
Melly megháborítana. :/:

Abba tán a’ földes-Úri jussal
Ellenkedni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőbe helyt fogok.
’S e’ Szigetnek egy Szögébe
Mintegy Russzó Ermenonvillébe
Ember és polgár leszek. :/:

Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet,
A’ Természet majd az Értelemmel
Böltsebbé tesz engemet.
Távol itt egy Másvilágba
Egy nem esmért szent magánosságba
Könyvezem le napjaim’. :/:

Itt halok meg: e’ setét erdőbe
A’ szomszéd Pór eltemet
Majd talám a’ boldogabb időbe
Fellelik Sírhellyemet;
’S a’ melly fának sátorába*
<oldal>ába sátor Az áthúzott rész fölé írva.
Áll egyűgyű Sirhalmom magába,
Szent lesz tisztelt hamvamért. :/: