MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Czindery sírja felett a’ kesergő
Özvegy.
Kedves Test! hát itt szemléllek
A’ holtak között!
Belőled ama’ Nagy Lélek
Már kiköltözött.
A’ keskeny emberformába
Minthogy meg nem fért;
Eredeti hazájába
Innen visszatért.
Tőle megfosztattunk,
Tsak sírni maradtunk.
Oh Halál!
Hogy valál
Illyen kegyetlen.

*
A’ ki esztendők’ sokságát
Élni méltó volt,
Alig érte ifjúságát,
Véletlen megholt.
Életének tavasszára
Alig juthatott,
A’ jó lelkek fájdalmára
Elragadtatott.
Engemet ’s*
Olvhtl. betűből jav.
árváját,
Barátit, hazáját
Illy korán
Szaporán
Bánatra hagyott.

*
Lehet é Szívnek keserve
Olly mint az enyím,
Midőn itt látom heverve
Kedves Czinderym?
Nevem nem Mária lészen
Hanem Mára már,
Mert keservvel fojt egészen
Nékem e’ pohár.
Elfelejthetetlen
Szerelmes Egyetlen,
’S hív Pár volt,
Kit e’ bolt
Örökre elzárt.

*
Lelkem sűrű sohajtását
Égig emelem;
De szívem’ vígasztalását
Sehol nem lelem.
Áztatom könyhullatással
Kintsem’ fejkövét
’S kiáltom bús zokogással
Czinderym’ nevét:
De nagyobb kínomra,
Ennyi sok jajomra
Ah sem Ő,
Sem e’ kő
Nem felel vissza.

*
Így kell é tehát nevelnem
Új kint kínomon?
’S Gerlitzeként nyögdétselnem
Árva-voltomon?
Nints a’ kibe feltaláljam
Veszteségemet,
Nints enyhítőm, hogy kiálljam
E’ gyötrelmemet.
Ha már elvesztettem,
Kit híven szerettem:
Tsupa jaj,
Kín meg baj
Lesz az életem.

*
Ditső Lélek! te elvetted
Méltó sorsodat;
Ne felejtsd el ha szeretted
Hív Galambodat.
Ne felejtsd el örömednek
Közepette is,
Hogy híve voltam Szívednek,
’S kedveltél Te is.
A’ menny’ pitvarába
Több Hérók’ sorába
Vígadjál
Kedves PÁL!
Örök hazádba.

*
Én pedig e’ Sírnak halmát
Meglátogatom,
’S gyakorta Szívem’ fájdalmát
Itt lejajgatom.
*
A következő – 4 sornyi – rész a kéziraton üresen van hagyva.
Mind ide temettem,
Valamit szerettem*
szerettém Értelemszerűen em.
Óh remek
Tetemek!
Istenhozzátok!

*
Alig várom, hogy érhessem
Kimúlásomat,
Hogy ismét megölelhessem
Kedves Páromat.
Amaz Elfelejthetetlen
Miolta felszállt,
Nékem e’ Világ kietlen
Pusztasággá vált.
Óh Egek’ hajléki!
Sirhalmok’ árnyéki!
Lelkemet,
Testemet
Fogadjátok bé!!

A’ Mennyeiek’ Karja így vígasztalja az *
Jav. ebből: a’
Özvegyet.
Kegyes Özvegy! vegyél bútsút keservedtől,
Szűnj meg, óh bús Gerlitzepár, nyögésedtől!
Ő a’ Mennynek pitvara körűl
A’ Ditsőség’ trónusába űl,
Halhatatlanság’ kelyhének örömnedvét issza:
A’ nyomorúlt földiekhez hogy vágyna hát vissza?

*
*
Előtte két áthúzott sor:
<Az alatsony Világ meg nem érdemlette,
Hogy illy ditső Lélek lakjon közepette,>
Fényes Napod’ lenyugvását mért Siratod?
Tündöklik ő, azérthogy te nem láthatod.
Már kérkedik, már ragyog vele
Az Alvilág’ hosszas éjjele.
A’ téli nap, bár futása rövid és sugári,
Hamar múlnak, színt’*
Jav. ebből: szinte
olly ditső, mint a’ hosszú nyári.

*
Az alatsony Világ meg nem érdemlette,
Hogy illy ditső Lélek fényjen közepette,
’S*
Utólag a sor elé írva.
hogy*
Jav. ebből: Hogy
egy böltset zaklasson ma is.
Nagy szerentse, hogy tsak látta is!
Az*
Jav. ebből: ?Egy
illy Hérós született tsak boldogabb időkre,
Felhoztuk hát, hogy jutalmát elvegye örökre.

*
Nyerjen újra vígasztalást áldott szíved
Halhatatlan életet él a’ te híved.
Halál ’s irígy porba nem temet*
Jav. ebből: ?tehet
Egy Czinderyt ’s annyi érdemet.
Már temjénnel tiszteli őt virtusa ’s hazája,
Fején ragyog a’ betsűlet’ örök koronája.

*
Vígasztalódj, Szép érzékeny! már itt néked
Hív Szívedért virtusidért kész a’ Széked.
Triumfálsz az élet’ bajain:
’S a’ Kellemek’ arany szárnyain
Felemelkedsz megditsőűlt Kedvesed’ ölébe
Vígadni a’ Heroinák’ örök innepébe.