MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XLV.
Köszöntő.
Lánczba fűzni most szeretném
Én a’ jázmint ’s violát,
Hogy velek megtisztelhetném
Ezt a’ lelkem-várta Mát.

Szép LILIM! halmos melyedre
Rózsazáport hintenék:
Haj, LILIM! hószín öledre
A’ piros mint illenék!

Jaj de most a’ tél csatázik,
’S véle a’ szél és a’ jég,
Minden fagy most, minden fázik:
Csak szerelmünk’ lángja ég.

A’ te szádon a’ tavasznak
Százszorszépe nyíl, virít;
Ah! az én orczáim asznak,
Engem a’ nyár süt, pirít.

E’ szerént mi Bőjt’ havában
Ollyal kedveskedhetünk,
A’ mit csak tavasz’ javában
’S nyár felé szemlélhetünk:

Add nekem Te két orczádnak
Kellemes virágait,
Én ajánlom bíbor szádnak
Szám’ hevűlő csókjait.

Óh, engedd meg, hogy meghintsem
Vélek orczád’ két felét,
Hogy velek köszöntsem, Kintsem!
Szép nevednek reggelét.

Ötven versbe ötven szókkal
Annyi érzés bé nem fér,
Mint egy csókba: hát egy csókkal
Száz Köszöntő fel nem ér.

Én azért hív tisztelésem’
Illy rithmusba foglalom
Té’s, ha tetszik, idvezlésem’
Így fogadd el, angyalom.