MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Új Esztendei Gondolat
Ad Schema Horatianum:
Non Ebur, nec aureum
Mea renidet in domo lacunar. &. &.

Oh idő! futós idő!
Esztendeink*
Jav. ebből: Esztendeid
sas-szárnyadon repűlnek.
Vissza már*
A sor fölé beszúrva.
egy nap se jő,
Mihelyt*
Jav. ebből: Mind
a’ vén Chaosz’ ölébe dűlnek.

Oh idő, te eggy egész!
Nintsen neked se kezdeted se véged.
És tsupán a’ véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged.

Téged szűlt e a’ Világ?
Vagy*
<hajdan>
a’ Világot is te szűlted éppen?*
Az é olvhtl. betűből jav.
Mert ha tsak nints*
<időt a’> ha tsak nints Az áth. szó fölé írva.
Napvilág
*
<Nélkűl Időt>
Nem mérhetünk*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
időt mi semmiképpen.

Hátha tőled, óh idő!
Te, a’ ki mindenünket öszve rontod,
A’ nap is holtszénbe jő,
És lánczodat magad zavarba bontod?

Mert ihol lám mindenek
Bár bírtanak szépséggel és erővel
Változást szenvedtenek,
Vagy semmiségbe vesztek ők idővel.

Lám az Ég forgása is
Idővel újabb*
Az abb utólag betoldva.
változásba lészen,
Lám a’ Tsillagokba is
Ki most derűl, ki bé borúl egészen.

Hát de mennyit szenvedett
Már ekkorig földünknek állapatja,
Hogyha a’ feldűllyedett
Tenger vagy Etna lángja szántogatja.

Sok faluk*
faluk<nak hellyein telekjein>
határain
Ma*
Jav. ebből: ?A’
Delfinek tzitzáznak a’ vizekbe:
’S*
Jav. ebből: S<ok>
a’ tsigáknak*
Jav. ebből: tsigák’
házain
Vadketske-nyáj ugrándoz az*
Jav. ebből: a’
hegyekbe.

Sok merő föld már Sziget,
Sok völgyek*
A v a-ból jav.
a’ nagy*
Jav. ebből: hegy
bértzekig haladtak,
És ahol hegy volt ’s liget
Fenéktelen sós tengerek fakadtak.*
A versszakok sorrendje fölcserélődött, erre e sor végén egy +-jel utal.

*
A versszak elején a sorrendcserére utaló +-jel található. Eredetileg ez a 11. szakasz volt.
Igy*
<tseleksz>
teszel te*
A sor fölött beszúrva.
oh idő
A’ Nemzetek forgó enyészetével:
Most az eggyik*
<áll elő,>
nagyra nő,
’S a’ másik el múlik saját nevével.

A’ vitézlő Párthusok
*
<Régolta>
Régolta szolgaság*
<rab bilints> szolgaság Az áth. szó alá írva.
alá kerűltek,
’S a’ bozontos Gallusok
Ma már a’ Hérosok’ sorába űltek.*
A versszakok sorrendje ismét fölcserélődött, erre itt egy θ-jel utal.

*
A versszak elején a sorrendcserére utaló θ -jel található. eredetileg ez a 10. szakasz volt.
Már ma ökrök szántanak
Hol Trója a’ Világ’ tsudája állott
És ahol szántottanak,
Most Páris a’ Világ’ tsudája áll ott.*
A betoldott két versszak miatt az ez után következő verszak jelölésére egy #-jel utal.

*
A versszakcsere miatt megváltozott új sorrendre egy #-jel utal.
Óh, ha a’ Nagy Nemzetek’
Dolgán hatalmad’ így elő mutattad:
Hát mi*
<apró>
gyarló termetek
Mit várhatunk, – mit várhatunk miattad?

Gyermek ifjú ’s vén korunk
A’ bú, öröm, ’s*
<’s>’s Az áth. szó fölé írva.
a’*
<változo>
jó ’s gonosz szerentse
Ép ’s beteg voltunk, ’s torunk
Kezedben van, hogy jöttödet jelentse.

Futsz te, nem vársz senkit is,
’S*
<sok nagy>
gyakorta sok hosszú reményt le dúlál.
Ím te, míg ezt mondtam is,
Öt hat parányi pertzeken ki múlál.

Nem lehet jelenvaló,
Tsak múlt ’s jövendő pont lehet te benned.
És miként a’ puszta szó
*
<Ugy ?El>
Repten repűl úgy kell veszőbe*
<homályba> veszőbe Az áth. szó fölé írva.
menned.

Így repűlt el*
<futottak> repűlt el Az áth. szó fölé írva, a olvhtl. betűkből jav.
tőlem is
*
<Tovább az a>
Sok*
Az első betű jav.
kedves esztendő sebes haladva
’S meglehet hogy nékem is
A’ véghatár ma is*
<lesz nem soká> ma is Az áth. szavak fölé írva.
ki lészen adva.

Ugy se volnék már gyerek,
Négyszer hat esztendőt eléldegéltem
’S e’ szerént az emberek’
Szűk életének harmadáig éltem.*
<el>éltem

Vajha*
<,>
már, ha több nem is,
Mind*
Jav. ebből: Már
eggyik*
Olvhtlan szóból jav.
esztendőmre jutna benne
*
<Tsak,>
Egy – tsak eggy órátska is
A’ melly az érdem Templomába tenne:*
Jav. ebből: menne

Kész vagyok meg halni kész
Tsak ezt tegyék siromnak a’ kövére
Utas! itt fekszik Vitéz!
Egy nap*
<!>
huszonnégy óra! ’S ennyit*
Jav. ebből: Ennyit
ére.

Ámde hogyha olly nemes
Szép tettek életembe*
Jav. ebből: érdembe
nem tetéznek,
Hogy halála érdemes
Legyen ditsőítésre még Vitéznek:*
A V v-ből jav.

*
<Csak>
Semmi tsak te, óh Lilim!*
<Lilim!>
Te a’ kiért az életet szerettem,
Tsak te, légy Lillám! enyim:
Mindég fogom betsűlni hogy születtem.

És mivelhogy a’ napok
Elűzik a’ legédesebb időket,
Míg az ifjú hónapok
*
<Tartnak haszonra>
Viritnak; el ne is*
A sor fölött beszúrva.
veszessük őket.

El*
<repűl>
fut a’ nyájas tavasz
A’ bársonyos hajnalra gyász köd árad,
A’ kinyílt Játzint*
A J j-ből jav.
el asz,
A’ Rozsa szál reggelre is kiszárad:

Így az ifjúság maga
Majd el repűl vidor*
<piros ?piros[Az r olvhtl. betűből jav.]> vidor Az áth. szavak alá írva.
tekintetedről,
És az Ámor tsillaga
El tűnik ám katsingató szemedről.

Akkor áh*
Jav. ebből: ám
rózsáid is
Nem fognak úgy kis ajkadon nevetni,
Akkor érző szíved is
*
<Majd>
Ah*
A sor fölé beszúrva.
nem tud úgy örűlni és szeretni.

Én is akkor csak hideg
Vérrel barátkozom hideg Lilimmal
Úgy napolván mint rideg
’S*
<özvegy madár>
vén Pellikán ifjúi daljaimmal.

————
Míg tehát az lenne még,
A’ szép időt, óh Lilla! meg ne vessük,
Míg az élet’ lángja ég,
Egymást viszontöröm között szeressük.

És ha semmi érdemem
Nem fog fejemre zöld babért tetetni
Semmi sem, mind semmi sem
Tsakhogy te Lilla!*
A sor fölé beszúrva.
meg ne szűnj*
<Lili>
szeretni.

Híremet ’s nagy voltomat
Ne trombitálják messzi*
Jav. ebből: messze
Tartományok,
Más ne tudja síromat,*
Az utolsó sor két változatban szerepe, de az első utólag át lett húzva:
<Te sírj azon, ’s a’ kellemes Leányok.>
<vagy:>
Te hints virágot rá*
Jav. ebből: arra
, ’s az*
Jav. ebből: a’
illy*
<hív> A sor fölé beszúrva; illy A sor alá írva.
Leányok.