Jo Barátném panaszkodol,
Hogy bal sorsod igen nagy;
’S Ezer bajjal tusakodol;
Nem csuda Poéta vagy.
Irod gyarlo szegénységed
Melly a’ porig nyomván Téged
Meggátollya Serénységed,
Nem csuda: Póéta vagy.
Mérget forral életedre
Sok káján fő, sok furt agy;
Irigykedik jo szivedre;
Nem csuda Poéta vagy.
Sok gyáva nyelv szoll, szidalmaz,
Gunyol, és rád bosszut halmaz,
Szép Elmédért ugy jutalmaz;
Nem csuda Poéta vagy
A’ nagy Világ a’ főbbekkel
Felse vesz, és füstbe hagy,
’S néz rád meg vető szemekkel;
Nem csuda: Poéta vagy.
Borit setétes koszoru,
Szived mindenkor szomoru,
Eleted csupa háboru;
Nem csuda: Poéta vagy.
De győzödjön a’ Szerentse
Szégyenűllyön pénz és Kincs,
Szived irigy ne rettentse,
Szitokra neis tekints.
Ne mászsz porba a’ föbbeknél,
Zengj egyebet keserveknél,
Nagyobb vagy TE mindezeknél
Azzal: hogy Poéta vagy.