MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XIII.
A Szamócza.
Illatja Rozmarinnak,
Mézíze a’ Fügének,
És a’ Rukercz’ pirossa,
Szájunknak, és szemünknek
’S orrunknak is mi kellő?

Hát még, ha eggyesűlnek
E’ kedves érezések? –
Ímé az értt Tseresznye
Melly édes és piross is,*
is Sh., em.
A’ Sárgadinnye’ szagja
Nárdus, ’s az íze nektár:
A’ Rózsa’ színe bíbor,
’S illatja fínom ámbra.

De rozmarinnal eggyütt
A’ kis rukercz, fügétske,
Tseresznye, sárgadinnye,
És rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a’ szép
Szamócza’ bíborában.
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
’S illatja a’ velőkre
Mint egy Nepente felhat.

Kedves Szamócza! téged
Én – én az Isteneknek
’S az Istenaszszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt, tsak beszéllni tudnál,
És tsókot adni, mingyárt
Hasonlatos lehetnél
A’ LILLA’ ajjakához.