HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XVII.
Serkentés a’ nemes magyarokhoz.

(Készítette Németűl Wéber Simon Péter. Muzsikára vette Toszt Ferentz. Elénekelték a’ Posonyi Reduthsálában az 1796diki Országgyűlés’ alkalmatosságával. Ugyanakkor magyarúl a’ Muzsikához alkalmaztatva kijött. Posony. 1796. 8.)

KÁNTÁTA.

A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen,
Vágjuk a’ Frantzot keményen,
Dölyfös mérgét rontsuk meg!

Eggy Hang.
Számra Hérósok nem néznek
Egy valóságos Vitéznek
Bátorság kell, nem sereg.

Kar.
Hadra, Pajtásim! serényen! ’s a’ t.

A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Minő Dal ez! – –
Hármóniával zeng az Égen,
Harsog Hegyen, Vőlgyön, Tseréken,
És minden embert felbuzdít.
Sok szózat ez – de eggy a’ hang’ szere;
Olly’ mint midőn Izráel Hadra készűlőt vere
Az Úr’ ’s Gedeon’ Fegyvere!

Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen, ’s a’ t.

A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Mi borzasztó Dal ez! – –
A’ régi dolgokat vizsgáltam,
’S nem űgyelék a’ máiakra,
Mellyek jobban tartoznak a’ Fiakra,
Midőn a’ Lármahang fülembe hat,
Indúlok, ’s érzek sok bús gondokat
Nyílt szívembe.
Eggy hajdon szép országra nézek fel:
’S ah! tollam’ illy bús Lélekkel
Felvégyem e’, vagy ne!

Aria.
Hallatlan Történetekbe
’S borzasztókba kezdek most;
Vajha véres könytseppekbe
Márthatnám a’ Pappirost!
Illy’ gonoszság eggy summában
Nintsen semmi Krónikában.

A’ fiú az attya’ vérét
Itta érzéketlenűl,
Őlte a’ testvér testvérét
Sőt a’ vétek többre gyűl:
Szomjokat drágábbal óltják,
A’ felkentt Királyt elóltják.

A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket
A’ mi kardunk vesse őket
A’ setét pokolba be.

Eggy Hang.
Emberséget színelétek,
A’ midőn azt meg-törétek;
Véres bosszú verjen le!

A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket, ’s a’ t.

A’ Történetek’ Múzsája.
Sőt Teréziánk’ magzatja,
A’ ki néki mássa vólt
Lett vad mérgek’ áldozatja
És gyalázattal meghólt.
Vére ártatlan’ folyt el,
Mérgesen itták azt fel.

A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért
Álljunk bosszút Tréziáért
Kit Hazánk most is sóhajt.

Egy Hang.
Rettentő ez a’ latorság!
Álly bosszút, Nemes Magyarság!
Fel se vévén semmi bajt.

A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért, ’s a’ t.

Eggy Birodalombéli Német.
(Recitativo)
Ti Népek, – kik nyúgosztok békességbe, –
Királytok’ árnyékába’ még; –
Óh! lám – minket melly rettentő Inségbe –
Ejtett a’ Frantz’ kegyetlenség. –
Im’ városinkat és szép mindenünket –
Kegyetlenűl fel-perzselé, –
’S vad Nemzetként-erővel Nemzetünket –
Polgári hadra ingerlé. –

Arioso.
Ne hidjetek ketsegtető szavának,
Melly a’ szabadsággal teli,
’S bérért azt tsatsogó apostolának
Hogy most rablántzon nyögtök ti.
Irígyli hogy szép békességbe éljen
Országtok állandó időt.
’S az kell, hogy több bóldogtalant szemléljen;
Óh, óh, verjétek vissza őt!

Két Magyar.
Eggy. Távozz Frantz! magyar fülünkben
Tsalfa szód kedvet nem lél.
Másik. A’ Királyhűség lelkünkben
Lángol, ’s még Hazánkban él.
Ketten. Népünk ezzel kerget be
Téged’ Bojnyik-fészkedbe.
Kar. Távozz Frantz! Magyar fülünkben
Tsalfa szód kedvet nem lél.

Eggy Tseh.
Eljöttek széleink felé
Hóhérdrabanti a’ Pokolnak,
Hogy minket systematice
’S moraliter majd meggyilkolnak.
Printz Károly Márssal megjelent,
Mars látszott e’ vitéz Személyen:
’S a’ tolvaj Nép mind széllyelment. –
Éljen soká Printz Károly! Éljen!

Két Magyar.
Eggyik. Éljen! mert Ő a’ Hazának
Védelmére áltt elő.
Másik. Majd sok ősz saját fiának
Mondja, melly vítéz vólt ő.
Ketten. A’ veszély alig jött ránk,
Már segítni jött hozzánk.
Kar. Éljen, mert ő a’ Hazának
Védelmére áltt elő.

Egy Belga.
Hát mi hogy ne jajgatnánk
Belgium’ szegény lakóji!
Kik tudjuk, mint törtek ránk
Népünk meggyilkolóji,
’S adtak, játszván tsalfa színt,
Szabadságfát, ’s Gillotínt.

Már nem méltó ez Határ
A’ Sas’ árnyékában űlni;
A’ nyakasság bűntet már
’S hév buzgóságunk kezd hűlni.
Ah, az engedetlenség
Semmi jót nem szűle még!

A’ Magyarok’ Karja.
Térjetek hát útatokra,
Rontsatok Tirannustokra
Hódolván Királyunkhoz.

Eggy Hang.
Hogy ha ismét hívek lésztek
Tőle bóldogságot vésztek
Mellyet bőlts páltzája hoz.

Kar.
Térjetek hát Útatokra, ’s a’ t.

Egy Tirolisi.
A’ dühös Frantz széleinkről
Már felénk is bényomúlt.
Ám-de roppant bértzeinkről
Népünk által mind lehúlt.
A’ kemény stutzpattogásra
Omlott a’ sok Frantz rakásra.

Néktek hálá jó barátok,
Kik stutzot küldétek ki;
Préda hellyt kedves Hazátok’
Oltalmát szerzettük mi.
Mert h’ a’ Frantz Tirolba menne,
Úgy a’ győzés sullyosb lenne.

Magyarok’ Karja.
Hogy vitézűl hartzolátok
Isten terjesszen reátok
Érte bőv áldást alá.

Eggy Hang.
Stuttzot-is, sőt mindenünket
Néktek adjuk, ’s életünket
Hogy ha szükségtek lesz rá.

Kar.
Hogy vitézűl hartzolátok ’s a’ t.

A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Sebhedt szívemre millyen Ír! – –
Belőle véres könnyek hemperegnek
Láttára illy’ szörnyű Történeteknek,
A’ mellyeket mind emberség,
Mind Isten és Vallás ellen
A’ hajdan még
Fényes, de most egész Világ’
Tsúfjára elallyasodott Frantziaság
Terjesztni meg nem szűnik.

Kar.
A’ gaz Frantziáknál egy Nép is még,
Méllyebb fenékre nem merűlt
Légyen dühösségedbe vég,
Mert a’ te bűnöd sokra gyűlt.

Múzsa. (Recitativo.)
De óh az emberséget mint tiszteljük,
Látván e’ nagy tekíntetet,
Hogy a’ vitéz szív’ gerjedelme,
Hogy a’ Haza’ ’s Király’ szerelme
Éget sok Nemzetet;
Hogy észak’ ’s dél’ allyáról
Már minden Nép minden határról
Seregbe tódúl a’ Király előtt,
’S körűlte táborsántzot vetvén,
Megójja őt.

Egy Magyar.
A’ Felkent mellett védelműl
Sok milliók mennek tsatába,
Kik élnek bóldog Bírtokába,
’S az Isten-is; ki Trónusába,
A’ Nemzetek’ fontjával űl.

Múzsa. (Recitativo.)
Magyar, Tseh és Horváth egészen
A’ mit mostan a’ Bétsi részen
Olly’ vígan tészen:
Örökre élnek az Históriába’,
E’ fényes tettek egy summába.

Arioso.
Nemes Magyar! hazád’ főldébe még
Nem jött a’ had ’s kegyetlenség;
Nem láttad még a’ gyilkos Frantzok mint pusztítnak,
Még hazátok fennáll, ’s mezőitek virítnak,
E’ bóldogság királyi mív.
Óh, hald! Királyod millyen bízva hív.
Menj hartzra győzni termett szív!

Magyarok’ Karja.
Semmi minket el nem vét,
Mégyünk víg dobszóval:
Bár az ellenség tüzét
Ontsa ránk tsomóval.
A’ fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.

Nép. A’ fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Kar. Már tudod dühös Frantz agy,
Hogy ha szemközt hajtunk,
Bátor számunk nints is nagy,
Van magyar kar rajtunk.
Görbe kardunk hány ezert
A’ nyeregből már levert?
Nép. Görbe kardunk hány ezert
A’ nyeregből már levert?
Kar. Majd h’ a’ Nemzet öszve jő,
’S hadra fog kiszállani:
Büszke tsúfolóin ő
Nagy bosszút fog állani;
És fog adni dupla bért,
Vakmerő rablásodért.
Nép. És fog adni dupla bért
Vakmerő rablásodért.
Kar. Majd megbünteténdi ez
Sok kegyetlenséged’,
Míg örökre porba vesz
Tsunya dölyfösséged.
Sírva nézed szerte szétt
A’ Magyarok’ Istenét!
Nép. Sírva nézed szerte szétt
A’ Magyarok’ Istenét!

Múzsa, Tseh, Tírolisi.
Múzsa. Rajta, hát Magyar fiak!
Istenben hartzolni,
Tseh. Míg tsak a’ kemény Frantz nyak
Meg nem kezd hajolni;
Tírolisi. És az árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Hárman. És az árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Múzsa. Hírt, és pálmát nyerjetek
Rólok e’ tsatában:
Tseh. Tudja jó Fej’delmetek,
Hogy minden Bajában
Tírolisi. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt
A’ ti bátorságtok vólt.
Múzsa. Óh! miként hálál meg Ő
Mindent hajdanában;
Tseh. Mondván: Legtöbb kedvem nő
A’ Magyar Hazában.
Tírolisi. Mert vitézi szíve nagy,
És szerelme meg nem fagy.
Hárman. Mert vitézi szíve nagy;
És szerelme meg nem fagy.

Az egész Kar, a’ Néppel eggyütt.
Nem; nem hír, nem bér, tsak tiszt
Serkent védelmezni:
Eggy Magyart tsupán e’ kiszt
Vérrel-is fedezni
A’ Királyt és a’ Hazát,
E’ kettőért hartzra hát!