Serkentés
a’ Nemes Magyarokhoz
a mostani Országgyűléskor.
kántáta
Wéber Simon Péter által.
Mellyet Muzsikára vett
toszt ferentz.
Magyarúl a’ Muzsikához készített
Csokonai Mihály.
Pressburg,
gedruckt und zu finden in der Michaelergasse
in der Weberischen Buchdruckerey.
A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen,
Vágjúk a’ Frantzot keményen,
Dölyfös mérgét rontsuk meg!
Eggy Hang.
Számra Hérósok nem néznek,
Eggy valóságos Vitéznek
Bátorság kell, nem sereg.
Kar.
Hadra, Pajtásim! serényen! ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Minő Dal ez! – –
Hármóniával zeng az Égen,
Harsog Hegyen, Völgyön, Tseréken,
És minden Embert fel buzdít.
Sok szózat ez, de eggy a’ Hang’ Szere;
Olly mint midőn Izráel Hadrakészűlőt vere,
Az Úr’ ’s Gedéon’ Fegyvere!
A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Mi borzasztó Dal ez! – –
A’ régi Dolgokat vizsgálgatám,
’S nem űgyelék a’ máiakra,
Mellyek jobban tartoznak a’ Fiakra,
Midőn a’ Lármahang fülembe hat,
Indúlok, ’s érzek sok bús Gondokat
Nyílt Szívembe.
Eggy hajdon szép Országra nézek fel:
’S ah! Tollam’ illy bús Lélekkel
Fel végyem é, vagy ne!
Aria.
Hallatlan Történetekbe
’S borzasztókba kezdek most;
Vajha véres könnytseppekbe
Márthatnám a’ Pappirost!
Illy Gonoszság eggy Summába
Nintsen semmi Krónikába.
A’ Fiú az Atyja’ Vérét
Itta érzéketlenűl,
Ölte a’ Testvér Testvérét;
Sőt a’ vétek többre gyűl:
Szomjokat drágábbal óltják,
A’ fel kent Királyt elóltják.
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket,
A’ mi Kardunk vesse őket
A’ setét pokolba be.
Eggy Hang.
Emberséget színelétek,
A’ midőn azt meg-törétek;
Véres boszszú verjen le!
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
Sőt Teréziánk’ Magzatja,
A’ ki Néki Mássa vólt,
Lett vad Mérgek’ Áldozatja,
És gyalázattal meg-hólt.
Vére ártatlan’ folyt el,
Mérgesenn itták azt fel.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért
Álljunk Boszszút, ’s Tréziáért,
Kit Hazánk most-is sohajt.
Eggy Hang.
Rettentő ez a’ Latorság!
Állj Boszszút, Nemes Magyarság!
Fel se vévén semmi Bajt.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért, ’s a’ t.
Eggy Birodalombéli Német.
(Recitativo.)
Ti Népek, – kik nyúgosztok Békeségbe, –
Királytok’ Árnyékába még; –
Óh! lám – minket melly rettentő Inségbe –
Ejtett a’ Frantz kegyetlenség. –
Ím Városinkat és sok Mindenünket –
Kegyetlenűl fel – perzselé, –
’S Vad Nemzetként – erővel Nemzetünket –
Polgári Hadra ingerlé. –
Arioso.
Ne hidjetek ketsegtető szavának,
Melly a’ Szabadsággal teli;
’S Bérért azt tsátsogó Apostolának,
Hogy most rablántzon nyögtök ti.
Irígyli, hogy szép Békeségbe éljen
Országtok állandó Időt.
’S az kell, hogy több boldogtalant szemléljen;
Óh, óh, verjétek viszsza őt!
Két Magyar.
Eggy. Távozz hát! magyar Fülünkben
Tsalfa Szód kedvet nem lél.
Másik. A’ Királyhűség Lelkünkben
Lángol, ’s még Hazánkba él.
Ketten. Népünk ezzel kerget be
Téged Bojnyikfészkedbe.
Kar. Távozz hát! magyar Fülünkbe
Tsalfa szód kedvet nem lél.
Eggy Tseh.
Eljöttek Széleink felé
Hóhérdrabanti a’ Pokolnak,
Hogy minket systematice,
’S moraliter majd meg-gyilkolnak.
Printz Károly Márssal meg-jelent,
Márs látszott e’ vitéz Személyen:
’S a’ tolvaj Nép mind széllyel ment. –
Éljen soká Printz Károly! Éljen!
Két Magyar.
Eggyik. Éljen! mert Ő az Hazának
Védelmére állt elő.
Másik. Majd sok Ősz saját Fiának
Mondja, melly Vitéz vólt Ő.
Ketten. A’ Veszély alig jött ránk,
Már segítni jött hozzánk.
Kar. Éljen, mert ő az Hazának,
Védelmére állt elő.
Eggy Belga.
Hát mi hogy ne jajgatnánk,
Belgium’ szegény Lakóji!
Kik tudjuk, mint törtek ránk
Népünknek Meggyilkolóji,
’S adtak, játszván tsalfa színt,
Szabadságfát, ’s Gillotint.
Már nem méltó ez Határ
A’ Sas’ Árnyékába űlni;
A’ Nyakasság bűntet már,
’S hév Buzgóságunk kezd hűlni.
Ah, az Engedetlenség
Semmi jót nem szűle még!
A’ Magyarok’ Karja.
Térjetek hát Útatokra,
Rontsatok Tirannustokra,
Hódolván Királyunkhoz.
Eggy Hang.
Hogy ha ismét hívek lésztek,
Tőle Boldogságot vésztek,
Mellyet bőlts Páltzája hoz.
Kar.
Térjetek hát Útatokra, ’s a’ t.
Eggy Tirolisi.
A’ dühös Frantz széleinkről
Már felénk-is bé nyomúlt;
Ám-de roppant Bértzeinkről
Népünk által mind le-húllt.
A’ kemény Stutzpattogásra
Omlott a’ sok Frantz rakásra.
Néktek hálá jó Barátok,
Kik Stutzot küldétek ki;
Préda helytt kedves Hazátok’
Oltalmát szerzettük mi.
Mert h’ a’ Frantz Tirolba menne,
Úgy a’ Győzés súllyosb lenne.
A’ Magyarok’ Karja.
Hogy vitézűl hartzolátok,
Isten terjesszen reátok
Érte bőv Áldást alá.
Eggy Hang.
Stutzot-is, sőt mindenünket
Néktek adjuk, ’s Életünket,
Hogyha szükségtek lesz rá.
Kar.
Hogy vitézűl hartzolátok, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Szívem’ Sebére millyen Ír! – –
Ő vérzik illy Stzénák’ tekíntetére,
A’ mellyektől mindennap könnyez Vére;
’S a’ mellyeket mind Emberség
Mind Isten és Vallás ellen
Eggy hajdan még
Híres, de most már tellyesen
Le omlott Nemzet terjeszt mérgesen
Tsúfjára a’ Világnak.
Kar.
A’ gaz Frantznál eggy Nép-is még,
Méllyebb fenékre nem merűlt:
Légyen Dühösségedbe Vég,
Mert a’ te Bűnöd sokra gyűlt.
Múzsa. (Recitativo.)
De óh az Emberség melly betsbe lészen,
H’ ama’ nagy Stzénát nézzük még;
Hogy a’ vitéz szív’ gerjedelme,
Hogy a’ Haza’ ’s Király’ szerelme
Sok Nemzetekbe ég.
Hogy Észak’ ’s Dél’ Aljáról
Már minden Nép minden Határról
Vitéz Seregbe gyűl a’ Király előtt,
’S körűlte Táborsántzot vetvén,
’S az Ellenség’ dühét nevetvén,
Megójja őt.
Eggy Magyar.
E’ Felkent mellett Védelműl
Sok Milliók mennek tsatába,
Kik élnek bóldog Birtokába,
’S az Isten-is; ki Trónusába,
A’ Némzetek’ fontjával űl.
Múzsa. (Recitativo.)
Magyar, Tseh és Horváth egészen
A’ mit mostan a’ Bétsi Részen
Olly vígann tészen:
Örökre élnek az Históriába,
E’ fényes Tettek eggy Summába.
Arioso.
Nemes Magyar! Hazádba még
Nem jött a’ Had ’s kegyetlenség;
Nem láttad még a’ gyilkos Frantzok mint pusztítnak,
Még házatok fenn áll, ’s mezőitek virítnak,
E’ Bóldogság Királyi Mív.
Óh, halld! kegyes Királyod hív!
Menj Hartzra, Hartzra termett szív!
A’ Magyarok’ Karja.
Semmi minket el nem vét,
Mégyünk víg Dobszóval:
Bár az Ellenség Tüzét
Ontsa ránk tsomóval.
A’ Fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Nép. A’ Fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Kar. Már tudod dühös Frantz agy,
Hogy ha szemközt hajtunk,
Bátor számunk nints-is nagy,
Van Magyar Kar rajtunk.
Görbe Kardunk hány ezert
A’ Nyeregből már le vert?
Nép. Görbe Kardunk hány ezert
A’ Nyeregből már le vert?
Kar. ’S Hogyh’ a’ Nemzet öszve jő,
’S Hadra fog ki szállni:
Büszke Tsúfolóin ő
Nagy Boszszút fog állni;
És fog adni dupla bért,
Vakmerő rablásodért.
Nép. És fog adni dupla bért
Vakmerő rablásodért.
Kar. Majd meg bünteténdi ez
Sok kegyetlenséged’,
Míg örökre porba vesz
Tsúnya dölyfösséged.
Sírva nézed szerte szét
A’ Magyarok’ Istenét!
Nép. Sírva nézed szerte szét,
A’ Magyarok’ Istenét!
Múzsa, Tseh, Tírolisi.
Múzsa. Rajta hát, Magyar Fiak!
Istenben hartzolni!
Tseh. Míg tsak a’ kemény Frantz Nyak
Meg nem kezd hajolni;
Tírolisi. És az Árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Hárman. És az Árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Múzsa. Fényes Pálmát nyerjetek
Rólok e’ Tsatába;
Tseh. Tudja jó Fej’delmetek,
Hogy minden Bajába
Tírolisi. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt,
A’ ti Bátorságtok vólt.
Hárman. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt,
A’ ti Bátorságtok vólt.
Múzsa. Óh! miként hálál meg Ő
Mindent hajdanába;
Tseh. Úgy mond: Leg több Kedvem nő
A’ Magyar Hazába.
Tírolisi. Mert vitézi Szíve nagy,
És szerelme meg nem fagy.
Hárman. Mert vitézi Szíve nagy;
És szerelme meg nem fagy.
Az egész Kar a’ Néppel eggyütt.
Nem; nem Hír, nem Bér, tsak Tiszt
Serkent védelmezni:
Eggy Magyart tsupán e’ kiszt
Vérrel-is fedezni
A’ Királyt és a’ Hazát,
E’ kettőért Hartzra hát!