NYÍLJ KI, nyájason mosolygó
Rózsabimbó! nyílj ki már.
Nyílj ki; a’ bokorba’ bolygó
Gyenge szellők’ csókja vár.
Nyílj ki gyenge kerti zsenge:
Hébe nektárt hint te rád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge
Bársonyos palástot ád.
Óh, miként fog díszesedni
Véled e’ parányi Kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
Rólad azt a’ drága szert! –
Hadd szakasszalak le, édes
Rózsaszál: szép vagy te már.
Héj, ha meglát, hány negédes,
Hány katzér leányka vár!
Nem, nem! egy leány se nyissa
Büszke fűzőjét te rád.
Űltetőd’ kedves X . . íssa
Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal,
Ékesebb bíborja köztt!
Ott kevélykedj illatoddal
Kedvesebb illatja köztt!