MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
VII.
A’ RÓZSABIMBÓHOZ.
NYÍLJ KI, nyájason mosolygó
Rózsabimbó! nyílj ki már.
Nyílj ki; a’ bokorba’ bolygó
Gyenge szellők’ csókja vár.

Nyílj ki gyenge kerti zsenge:
Hébe nektárt hint te rád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge
Bársonyos palástot ád.

Óh, miként fog díszesedni
Véled e’ parányi Kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
Rólad azt a’ drága szert! –

Hadd szakasszalak le, édes
Rózsaszál: szép vagy te már.
Héj, ha meglát, hány negédes,
Hány katzér leányka vár!

Nem, nem! egy leány se nyissa
Büszke fűzőjét te rád.
Űltetőd’ kedves X . . íssa
Néked újabb kertet ád.

Ott kevélykedj bíboroddal,
Ékesebb bíborja köztt!
Ott kevélykedj illatoddal
Kedvesebb illatja köztt!