MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
DUGONICS’ OSZLOPA.
AZ Ő BARÁTIHOZ ÉS TISZTELŐIHEZ.
Istenem! Igazán láttam-é szememmel?
Vagy csak Álom jádzott képzelődésemmel?
De! hát álmodhat-é oly tisztán valaki:
Hogy a’ Való’ képét ily nyilván lássa-ki?
Nem-nem! Mert álmunkkal oda van mindenünk.
El-tűnik árnyéka, mihelyt fel-serkenünk.
De én, a’-mit láttam, arról úgy eszmélek.
Mint-ha késért vólna egy Mennyei Lélek.
* * *
******
A’ Magyar HELIKON’ virágos tövében
(A’ szelíd Múzsáknak híves mezejében)
Apró Violákat ’s Ne-felejcset szedtem.
Egy kis Bokrétába tarkán egyengettem,
Víg énekecskéket (a’-mint van szokásom)
Danóltatott velem csendes andalgásom.
Melyet egy kis Zefir, kerengvén lejtősen,
A’ Bokorról viszsza-süvölte*
süvúlte Sh., em.
kettősen.
* * *
******
A’ hegynek tetején (hová a’ Szerelem;
’S az édes vágyódás nézetett-fel velem)
Láttam! Magam láttam! De mivel-hogy nagyok
A’ Látások, és én kis Éneklő vagyok:
Te beszéld-el, KLIÓ! hogy raktak a’ kopott
Kő-maradványokból egy dicső*
dücső Sh., em.
OSZLOPOT.
’S kik rakták a’ hegynek tetején? és KINEK?
Hol már egy oszlopa állott GYÖNGYÖSINEK.
* * *
******
Egy nagy sötét BARLANG (egyedűl magában)
Méj torkolattal áll a’ hegy’ oldalában.
Porlott kövét lepte a’ RÉGISÉG’ moha:
Mint-ha még kéz se lett vólna rajta soha.
Rakás Maradványok’ puszta dülledékit
Az üdő’ fogai lassan tördelék itt.
Sok MAUZOLÉUMNAK itt tört-le a’ Feje
El-temetve van itt sok TEMETŐK’ Heje.
Kevéjködtek hajdan sok TORNYOK-TEMPLOMOK,*
TOROK Sh., em.
Mellyeknek a’ porban alig van már nyomok.
Láss itt sok örököt-ígérő OSZLOPOT,
Melynek már a’ darab köve-is el-kopott.
Kő-halom már, a’-mit rakott SÉMIRAMIS!
Kő-halom sok ezer KOLOSSUS-PIRAMIS!
Nagy NEVEK és böcsös ÉRDEMEK a’ porban
Meg-vetve hevernek mohoson egy sorban.
Sok VITÉZEK-HÉRÓK el-dűlve valának,
AGAMEMNON előtt a’-kik virágzának.
* * *
******
A’ FELEDÉKENSÉG űlt ezek’ tetején.
Vastag gyászos darócz vólt burkolva fején.
Érzéketlen – némán – süketen – és – vakon
Hevert a’ láb alá tapodott hamvakon.
Két kezét bágygyadtan tévén két szemére;
Bocsátotta gőzös fejét a’ térdére.
Egy homájos fölhő, mely a’ méjről jöve,
Körűlette sűrű köd-kárpitot szöve.
* * *
******
A’ néma hallgatás örzi e’ barlangot.
És nem ereszt belé semmi-féle hangot.
Olykor (ha ide jut világunk’ lármája)
Egy fél-rekedtt hangot ád az üreg’ szája.
De az-is olly zavartt, oly lassú, és siket:
Hogy már kettő közűl nem hallhatd egyiket.
Az örökös álom (a’ Halálnak báttya)
E’ környékre hideg szárnyjait bocsáttya.
* * *
******
Az avúlt RÉGISÉG magát itt hízlallya.
A’-mit a’ Századok szűltek; ő el-fallya.
Torka nagy; még nagyobb gyomrában a’ verem.
Melybe megy, valami e’ világon terem.
Aczél fogak márván-ínjében pengenek;
Minden el-múlandót rakásra őrlenek.
Mivel e’ hely a’ fényt éppen nem szenvedi;
Az örök-éjtől-szőtt vastag szőnyeg fedi,
Útja-is méj völgyben vagyon, ’s-tekervényes.
Igen omladékos, dudvás, szövevényes.
* * *
******
Nem vólt a’ LABIRINT oly tévelygős régen,
Mely épűlt KRÉTÁBAN titkos mesterségen.
DÉDAL annyi ezer vakos fordúlatot
Ezer ösvénnyébe ennek nem rakhatott:
Mint a’-mennyi öszve-kevertt tekervények
Között tétováznak ebben az ösvények.
TÉNÁRI öblei POKLOK’ üregének
Oly kietlen ködben tán nem tekergének;
A’ millyen homájban úszik e’ tartomány,
Hol hamar el-téved maga a’ TUDOMÁNY.
* * *
******
Itt láttam DugoniCs’ Lábainak nyomát.
Hogy járta-föl ezt a’ RÉGISÉG’ Templomát.
Itt van PÁLCÁJA*
PACÁJA Sh., em.
is le-téve, ’s LÁMPÁSSA:
A’ mit Ő itt látott, hogy azt más-is lássa.
Ezért érdemlette: hogy HELIKON-hegyen
E’ régi KÖVEKBŐL néki OSZLOP legyen.
Melynek, buzgó szívvel, első talpot vetett
A’ HÁLADATOSSÁG, ’s hazai SZERETET.
A’ FELEDÉKENYSÉG’ setét BARLANGJÁBAN
Szedett KÖVET Ezek rakták-fel sorjában.
Melyet, sok csókok köztt, a’ hív EMLÉKEZET
Háláló könyvekkel öszsze-cémentezett,
Akkor a’ GRACIAK csinosra faragták,
És reá a’ SZÉPSÉG’ MÁZZÁT bőven rakták.
Egy BABÉR-KOSZORÚT a’ nagy OSZLOP fölött
Ölelő kézzel tett az ÉRDEM ’s TISZTELET.
* * *
******
Mihelyt az OSZLOPHOZ közelebb eshettem;
A’ darab KÖVEKET rendre nézegettem.
Némelyik TRÓJÁNAK1
Értetődik ezenn DUGONICS-úrnak azon Könyve: melynek ily címje vagyon: TRÓJA’ VESZEDELME. Nyomtatódott Pozsonyban LANDERER-Mihály’ bötűivel, és költségével. 1774-dik Esztendőben. Ezen Könyve, DUGONICS-úrnak számos Könyvei között, leg-első vala.
őszsze-törtt falából
Vólt faragva Páros’ fehér Márvánnyából.
Némejeket köves Sziklájából raka
Bölcs ULISSESÉNEK2
Ennek a’ Könyvnek ily címje van: ULISSESNEK, ama’ híres, és nevezetes Görög Királynak csudálatos Történetei, ’s-a’-t. Nyomtatódott Pesten ROYER-Ferenc bötűivel 1780-dik Eszten.
a’ sovány Ithaka.
Sokonn vésve látzott, a’ Kolkisi Házon,
ARGONAUTÁIVAL3
Ez a’ Könyv, eredeti ki-adássára nézve, Deák nyelven vagyon szerezve ilyen cím alatt: ARGONAUTICORUM, sive: De’ VELLERE Aureo Libri XXIV. Nyomtatódott Pozsonyban. LANDERER-Mihály’ bötűivel 1778-dik Eszten. Ez a’ Görög-szabású Könyv Magyarra fordíttatott, ugyan-magától a’ SZERZŐ-úrtúl, némelly Nagyságos Személyeknek hathatós kéréssökre. E’ Könyvnek címje ez: A’ GYAPJAS VITÉZEK. Nyomtatódott Pesten, FÜSKUTI-Landerer-Mihály’ bötöivel, és kölcségével 1794-dik Esztendő.
vitézködő Jázon.
Kar-jeli Kő-szálon vólt metzve Etele.
Etele, és kedves ETELKÁJA4
Ez a’ DUGONICS-úrnak leg-híresebb, és az egész Ország előtt leg-kedvesebb Munkája. Kinyomtatódott elsőben Pozsonyban, Pesten, Kassán FÜSKÚTI-Landerer-Mihály’ bötűivel, és kölcségével 1788-dik Eszt. A’ Könyvnek címje akkoron ez vala: ETELKA. Egy igen ritka Magyar Kis-aszszony. ÁRPÁD és ZOLTÁN Fejedelmink idejekben. ’s-a’-t. – Mivel pedig az egész Nyomtatvány egy esztendő alatt el-fogyhatott; ismétt újra nyomtatódott Pozsomban és Pesten FÜSKÚTI-Landerer-Mihály’ bötüivel, és kölcségével. 1791-dik Eszt. E’ Könyvnek mostani kurta címje ez: ETELKA. – Mivel pedig e’ másadik Nyomtatván-is fogytán van; esztendő ilyenkorra elő-kerűl a’ harmadik is.
vele.
KÚN5
Két Darabokban jött-ki e’ cím alatt írtt Könyv: JELES TÖRTÉNETEK. Melyeket a’ Magyar Játék-színre alkalmaztatott DUGONICS-András. Nyomtatódtak Pesten FÜSKÚTI Ifiabb Landerer-Mihály’ bötűivel és költéségével[költségével Sh. em.] 1794-dik Eszten. Enneka’ Könyvnek Másadik Darabjában föl-találtatik KÚN-LÁSZLÓ, kiről itten emlékezet vagyon.
maradványok-is közötte látzattak,
Melyeket LÁSZLÓNAK a’ Kúnnék hordottak.
* * *
******
Láttam még iszonyú nagyságú KÖVEKET.
Tíz ember-is alig bírná-el ezeket.
Rettentők valának, mint a’ miket maga
Herkules (Abila’, ’s Kalpénél) faraga.
TOLDI6
Nem külőmben TÓLDI-Miklósnak élete ugyan-azon JELES TÖRTÉNETEKBEN találtatik-fel. Tudni-illik az első Darabban.
állította ezeket magának;
De már a’ Mohoktói bé-vonva valának.
Két dücső Szűz-is vólt: BÁTORI MACSKÁSI7
Ugyan-azon JELES TÖRTÉNETEKBEN vagyon BÁTORI-Máriának Szomorú Története-is, a’ másadik Darabban – Különös Könyvben találtatik-fel MÁCSKÁSI-Juliánának viszontagsága ilyen cím alatt: AZ ARANY-PERECZEK. Ez a’ Nevezetes Könyv nyomtatódott Pesten LANDERER-Mihály’ bötűivel és költségével 1790-dik Esztendőben – Mivel pedig a’ Nyomtatványok egészszen el-fogytak; ebben az 1798-dikban újra ki-nyomtatódik Pozsonyban.
A’ mint mutatták a’ KÖVEK’ mohodzássi.
* * *
******
*
A következő hat sor a kötetben dőlt betűvel van szedve, mivel nem Csokonaitól származnak.
Volt még egy fekete lapos síma MÁRVÁNY.
Vésve vala rajta egy KROKODIL-sárkány,
Tiszta SZÜZESSÉGÉT mutatta-meg bőven
A’ Szép KARIKLÉA hajdan ezen köven.
Kondor SZERECSENNÉK8
Ez által DUGONICS-úrnak e’ jelen-lévő munkája értődik, melynek címje: A’ SZERECSENEK. Ennek másadik Könyvében hozódik-elő az a’ nevezetes Márvány, melyről itten szó vagyon.
emlékezetére,
MÉROÉBŐL hozták HELIKON’ hegyére.
Ezekből építék az OSZLOPOT*
OSZOLPOT Sh., ért. sz. em.
ezek
A’ DUGONICS’ hírét föl-építő Kezek.
* * *
******
*
A következő 8 sor a kötetben dőlt betűvel van szedve, mivel nem Csokonaitól származnak.
Egy Rendes TÖBB-SZÖGET tettek tetejére.
Céloztak ez által azon ÉRDEMÉRE,
Hogy TUDÁKOSSÁGÁT9
DUGONICS-úr’ Remek-munkájának lehet mondani a’ TUDÁKOSSÁGRÓL írott két Könyveit, melyek ki-nyomtatódtak Pesten LANDERER Mihály’ bötűivel és költségével 1784-dik Eszten. Mivel pedig ezek a’ Nyomtatványok-is egészlen el-fogytak; e’ fojó 1798-dik Esztendőben újra nyomtatódnak Pesten FÜSKÚTI-Landerer-Mihály’ bötűivel és költségével, három Könyvekre osztva. I. A’ BÖTŰ-VETÉS (Algebra). II. A’ FÖLDMÉRÉS (Geometria). III. A’ HÁROM-SZÖGELLÉS (Trigonometria). És A’ CSÚCSOS-SZELÉSEK (Sectiones Conicae). A’ fekvő bőtűkkel írott Verseket, és ezeket a’ Jegyzéseket szerzette M*** S**.
magyarúl ki-adta.
Melyel a’ számtalan TÖBBIT meg-haladta;
Hogy mindent tanított hejesen meg-mérni;
A’-mit Egen-Főldön a’ szemmel el-érni.
Ez egy-is vihette HALHATATLANSÁGRA;
Hív Honnyait pedig HÁLADATOSSÁGRA.
* * *
******
Sok hejen a’ Kövőn ÁRPÁD, TOKSON, ZOLTÁN
Triumfált az üdő’ el-múlandó vólttán.
Sok dűcső ŐSEINK nevei a’ Fényben
Kezdettek ragyogni e’ nagy Építményben.
Ezek között látszott a’ NAGY TISZTELETŰ
DUGONICSNAK metzve nehán Arany Betű.
Mellyet a’ hív MAGYAR KEZEK igy metzének:

A’ Haza.
DugoniCs. András. nagy. nevének.
Szemét sok Haza-fi könyvekkel áztatta.
Sok hév indúlatok buzogtak alatta.
Azok köztt bennem-is az öszsze-olvadott
Szív sok háládatos könyvekre fakadott.
* * *
******
Tisztelem NAGY TUDÓS! ennyi érdemedet.
’S Haza-fi csókokkal értetvén Tégedet;
A’ MAGYAROK’ kegyes ISTENÉT imádtam:
Hogy ily Magyar-szívü HAZÁM-FIÁT láttam.
Áldgyon-is-meg az ÉG, édes HAZÁM-FIA!
Zengjen DUNA-TISZA ’s-minden Magyar’ fia!
Ezt kévántam NÉKED. Meg-ne-szólly ezekért
A’ TE érdemidhez illetlen versekért.
Én mint TEMISTOKLES OSZLOPODNÁL sírtam,
És alá ez’ egy-pár sorocskákat írtam:
* * *
******

Szemléllyétek. Késő. Unokák’. Fiai.
A’. Nagy. Dugonicsnak. A’. Hív. Csokonai.