MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Tolvaj Isten.
vagy
Az a Crimen Raptus, mely szerént ama tisztaságban és ártatlanságban gyönyörködő Mennyei Felség Zeus, vagy Jupiter, a’ Szűz Europát Agenornak Phoenicia Királlyának ritka Szépségű Hertzeg Kis Asszonykáját ő Hertzegségét, Bika Maskarába öltözvén kegyelmesen el ragadta, és abba a Maga Isteni szerelmét szentül bé óltotta.
Sz. F. B. U. P. N. G.
Hajdan a’ régi Világnak
Vólt egy hires Istene
(Ma Stuttzer Companistának
Leg jobban be illene)
De meg hólt post Christum natum
Egynehány Esztendővel
Nem jut eszembe a’ Datum
Eggyel é, vagy kettővel.
Ez a’ Mindenhatóságot
Ez egybe helyheztette
Hogy a’ Szűz Ártatlanságot
Tört szakadt el ejtette.
Szerelmes hajlandósága
Szerette a’ Szépeket
’S Isteni Szent tsalárdsága
Meg győzte Szegényeket.
Van nállam egy igen régi
Könyv, mely Történetivel
Tele van földi és Égi
Titkos Szerelmeivel.
Ez sokat beszéll felőlle
’S Ha olvasni tudnának
Sok Gavallérink: belölle
Bezzeg tanúlhatnának.
Ebből egy Anekdotáját
Majd én is beszéllek el
De tsak egyet*
A sor fölött más tintával betoldva.
mert mindnyáját
Ki gyözné lehellettel?
Ti! óh Nimfák! beszédembe
Ha valamit el hagyok
Súgjátok gyengén fülembe
Mert ti is ott vóltatok!*
.! Ért. sz. em.

* * *
Jupiter, a’ mint Szokások
Ez a Potentátoknak
Hogy a’ reggeli Nyugvások
Leg föbb Tárgya gondjoknak
*
A következő négy sor később lett betoldva más kéz (Csokonai?) által, a lap bal szélére, függőlegesen. A betoldást egy ψ-jel jelzi.
Egy reggel soká nyugodván
A barsony paplan alatt
Már a’ Nap a’ láthatarán
Jó magasra felhaladt.
Midőn*
Utólag lehúzva, elé, ill. fölé írva más tintával: <Egyszer> <Mind[en] e[mbe]r>
fel serken ’s eszére
Mindjárt ez a’ gond megyen
Hogy visitet majd estvére
Melyik Dámánál tegyen?
Ezen gondolkodásában
El merűlve heverész –
Hentsereg puha Ágyában
Mig végre a’ plánum kész. –*
A fenti négy sor kétszer is le van írva egymás után. Mivel a lap alján már kevésnek bizonyult a hely, és össze kellett tömöríteni a szöveget (két sort egybeírt), a következő lap tetejére újra leírta a másoló – némi eltéréssel. A második változatot írtuk a főszövegbe, mivel ennek a sortördelése megegyezik a szöveg többi részével.
Ekkor fel kél: – ’s hát lármával
Szórja a’ Teremtettét
Majd le szaggattya lábával
Az Olimpus tetejét.
„Ihol, úgymond, már dobolnak
Már itt van a’ parádé
„Még is széllyel kóborolnak
Még sints itt Csokoládé!
Esze nélkűl egy Lokájja
Mindjárt ott terem vele
Másiknál már a’ pipája
Fein Knaszterrel tele.
Eggyik a’ bugyogójával
Futott rettegve elő,
Másik kefélt Schlafrockjával
Harmadiknál a’ tzipő.
Egyik Fidibussal szaladt
Elő – de azt meg szidta
„Hát a’ tüz maga hol maradt?
Illyen amollyan atta!*
.! Ért. sz. em.
Ez azért vólt, hogy magába
Múlassa magát reggel
Mert akkor Kabinéttyába
Egy Lyány sem ment örömmel.
–. Ezek igy fojván sorjával
A Csokoládéhoz ül
’S fel hörpent vagy nyóltz findzsával
Minekelötte meg hül.
De e’ sem vólt jól kedvére:
„E’ rossz Gattungból való
„Ugymond, e’ semmit sem ére –
Ebbe nem vólt Cacao.
„Tám a’ Téj is savanyú vólt
Mert tsak nem öszve szaladt
(Gondolom jobbatskát kóstolt
Az Ió tölgye alatt)
–. Itt ki káromkodja*
kárömkodja em.
magát
Jó formán ő Felsége
– A föld hallotta lármáját
És Menydörgésnek vélte. –
Ekkor kap a’ pipájához,
’S Egy Menykövet zsebjéből
Ki ránt – rá gyújt – és dohányoz
Gustuos Knaszterjéböl.
Ki dűl az Ég – ablakába
’S Bokros füstöt botsát ott
Melytöl az Athmosphærába
A’ Nap tsak alig látott. –.
–. Majd perspectiváján éppen
A Föld Gojóbisára
Le néz. (Mert rövid másképpen
El gyengűlt láthatára)
Itt egy kies vőlgy ölében,
Egy körűl el széledett
Szűz sereg tűnik szemében,
A’ mely Violát szedett.
A’ leg szebb stikkolt ruhába
Könnyen őltözve láttzott
Zöld bársony Vigánójába
Arany Meander játtzott.
A’ ki derűlt Ég kéksége
Tündöklött a’ szemében
A’ ne felejts szelidsége
Játtzott tekintetében.
A’ többek mindnyájan ennek
Udvarolni láttattak
Nagy vólt a’ Tisztelet bennek
Melyet hozzá mutattak.
–. Ennek hajnalszin ortzájinn
Szemei meg állának
A’ Nagy Úrnak; ’s tagotskáinn
Fél alélva nyugvának
Esztendeit nyilt szinéből
A’ mint jól ki nézhette
Tanúlt hozzá vetéséből
Tizenhat felé tette.
Azomba; hogy esett hogy nem,
A Vigánó alá is
Bé szökik az Isteni szem
’S Tán még bellyebb annál is.
Ott is mindent egy szőr szálig
Gondoson öszve nézett
’S Talpátol fogva tzombjáig
Ott is minden ígézett
Tettzettek ő Felségének
Ott is gyenge tagjai
’S Keményen vertek szivének
Tüzes kalapáttsai.
–. Többet akart a’ látásnál
Már a’ lobbant appetit,
Mit van mit tenni – tsalásnál
Egyébb nem segíthet itt.
„Maszkirozni kéne magát
Igy ha módját tehetné
„Jó vólna, ha e’ szép prédát
Horgára kerithetné
–. Igy gondolkozik magába.
De itt ismét az a’ baj
Hogy őltözzön Maskarába
Kos legyen é, vagy bivaj?
–. Ezen sokáig rágodik
Végetlen bőltsessége
Mig végre meg állitódik
’S Bika lessz ő Felsége. –.
Nem tudom én, igy egyszerre
Ezt véghez hogy vihette:
Talám, Istenbotsásd! erre
Az ördög + + + segitette
Akárhogy esett, elég e’
Hozzá, hogy bikává vált
’S Imé bika Istensége
A’ Tükör előtt meg ált.
Nézte Ujj abrázattyába
Magát, hát szép mindene
Akármely szilaj Gujába
Bikának be illene.
Sajnálta, hogy hajdanába
Ezt ésszel fel nem érte
’S Pasifaét ily formába
Nehányszor nem kísérte.
*
A következő négy sor előtt az idézőjel lemaradt, értelemszerűen pótoltuk.
Tudtam vólna én, hol fáj a’
Nap buja Leányának,
Bár tsalárd tehén formája
Nem hitt vólna bikának
–. Igy szóltt – ’s sietvén tzéllyára
Egy kis köd szárnyán le száll
Azon szép völgy lapájjára
’S ott a’ zöld fűben meg áll.
Oly szint vesz’ tekintetére
Mintha nem is ügyelne
A’ Szűzek víg seregére
Az akarmit mivelne
Igy meg indúl – ’s szédelegve
Arra közelébb tzammog –
Hát a’ sok Leány rebegve
Mind a’ szaladáshoz fog.
De még e’ futás fortéllyát
Semmivé nem tehette
Jól tudván tanúlt Rolléját
Még ezt itt fel sem vette.
*
A befejező zárójel hiányzik, ezért az itt álló kezdő zárójelet elhagytuk.
Vólt néki tapasztalása
Már az illyen dolgokban
A Románok olvasása
Tanitotta sokakban.
Náso Szerelmes Munkáit
Százszor jobban értette
Mint Burmann önnön Nótáit
Melyekkel bövitette
Irt is ő szép Jegyzéseket
Az Amorum Liberre
Melyeknek el veszéseket
Senki (Heyne) se hozza helyre.
–. Azért nyájas szelidséget
Öltözik fel magára
Halgat és vigyáz e’ véget
Minden mottzanására. –.
Jámbor maga viselése
Tettzvén Europának
„Nézd be nyájas a Nézése
Igy szóll egy Hofdamának.
„Ha tudna, tám hozzánk szólna
Oly szeliden néz felénk
„Nem hiszem, hogy hamis vólna
Még is hogy meg ijjedénk!
„Senki se hidjen Matskának
A Dáma ezt feleli
„De jobban ne a’ Bikának
Mert e’ jól meg ökleli.
„Szép vólna a homlokára
Egy kis koszorút tenni
Monda a’ Dáma szavára
„Oda kén’ hozzá menni.
Még jól tám ki se mondhattya
A Princess e’ szavait
*
Ez a sor a lap tetején így kezdődik, de az előző lap alján őrszóként ’S Már szerepel.
Már a’ Zőld fűben nyugtattya
A szép bika Tagjait.
Kerődzik, és jámborsága
Ki tündököl szeméből
Nem láttzik ki Gonoszsága
Bika tekinteteből. –
–. A’ Princess meg bátorodik
’S Már nem fél a szarvától
(Egy Leány sem iszonyodik
Ma is a’ szép bikától)
Hozzá megy hát, ’s most füleit
Vakarja – majd szarvára
Köti Virág köteleit
– ’S Ah! fel mász a hátára
–. Majd ki búva ő Felsége
Bőriből a’ Bikába
Szíve forró lángal ége
Édes tsik landásába.
Kőltsön esik emelése
Gondollya szép terhének
Mely édes elő érzés e’!
Gyúladozó szivének!
Láttya születő formában
A’ boldog jövendöket. –
–. Még egy lépés szándékában
’S Mindjárt el éri őket.
Ebbe nem is hibázának
Jól gyakorlott lábai
E’ Mindenható Marhának
Szerelmes Ugrásai.
Mert alig ült a’ hátára
Jól a’ Kis Asszonyka fel
Fel pattant szikra módjára
Az ártatlan teherrel.
’S mint a’ szél, mely Líbiának
El kapja fövénnyeit
Vagy a tikkadt Szericanak
Át futtya térségeit
Viszi a’ Tenger szinére
A’ Homokot szárnyain.
’S Repűl a’ túlsó szélére
Annak duzzadt habjain:
Igy szökött egy Ugrásával
A’ bőgő Isten belé
A Tengerbe – ’s prédájával
Igy nyomúlt Kréta felé.
–. Azok, kik véle valának
A Princessel, ezeket
Látván, a’ partra futának
’S Törék gyenge kezeket
Ezeknek tördelt jajjai
Őtet addig kíserték
Mig a’ Tenger dagájjai
Látni még meg engedték.
Azomban Europpa is
A’ habok közt jajgatott
Még a’ Tenger fenekénn is
Borzasztó jaj hallatott.
De az Isten örömébe
Siket vólt jajjaira
E’ kéttségbe esésébe
Omló zokogásira.
Vitte a víz híg térségén
Mintha Vér látásától
Fel gyúladott dühösségénn
Nem tarthatna magától.
–. A’ Neptunus Gujáinak
Vén számadó pásztora
Protéus, és bojtárinak
Öszve szaladt Tábora.
Ezen kivül a’ Tengernek
Több betyár Istenei
Kik e’ Gujánál hevernek
’S A’ Thétis gyermekei
Perge katzajjal követték
Ő Felségét úsztában
Sokan tsufsággal illették
Ragódzván a’ farkában
Egy Triton a Vas Villáját
A’ farának vetette
’S meg lökvén az Istengáját
Jól elébb segítette.
De el szenvedte békével
Ő tőllök mind ezeket
Bár belől Teremtettével
Szidta enyelgéseket.
–. Azomba tulsó szelére
A Tengernek át úszott
’S Itt hátáról a’ fövényre
Európa le tsúszott.
Érzéketlen terűlének
El, törődött tagjai
Meg álván zavart vérének
Bé fagyott fojásai.
’S Mint a’ mérész Ibojára
Midőn jókor búvik fel
Rá lehell a’ fagyos pára
’S Ez lankadva hervad el:
Igy hervadtak el Ró’sái
Halavány ortzáínák
E’ hajdani szűz Tanyái
A’ Tér Gratiájinak.
–. A Szent barom meg sajditván
Ezt a’ Maskarájából
’S Maga hasznára fordítvan
Ki búvik a bikából.
Módi Gavallér formába
Frissen által költözik
Egy szép innepi Gálába
Fényesen fel őltözik
À la*
Az előző lap alján őrszóként À lá szerepel.
Titus nyírt hajának
Bodrozott frisuraja
Bársonyos figarojának
Nem tér könnyen alája
Jól szabott englisch Sackjából
Minden egy egy Tag ki űl
’S Kivált elöl varrásából
A Sack majd széllyel feszűl.
Modi kaputtya ’s csizmája
Jó Gusztussal van varrva
Hármasával az órája
Bársony tokba takarva.
Illy módi öltözetébe
Toppan Europánál –
’S fel vészi gyengén ölébe
Át fogván derekánál.
Fel kőlt mejjét ki takarja
Meg óldozza ruháit
Míg gyengén ölelő karja
Szorittya Tagotskáit.
Majd élesztő balsamjával
Csiklándozza szaglását
Ennek ki fojó szagávál
Enyhitvén Ájúlását.
–. E’ hűs balsam erejétől
A Szűz magához tére
S Lassan lassan seprejétől
Meg higgada a Vére
Félve tért meg ortzájára
Reszkető pirossága
Melynek gyakran hűlt nyomára
Egy lankadó szin hága. –
Akkor, a’ mint ezt magával
A’ bon tón hozta Nálla
Az Ur a’ Kis Asszonykával
Illy galant diskurála:
„Isten hozta! Isten hozta!
Kintsem a’ Kis Asszonykát
„Ugyan, ugyan mi okozta
Ezen el Ájúlását?
„Honnan? hová akar menni
Kedvesem igy magába?
„Óh! én Társa fogok lenni
Akármely szándékába!
„Par Dieu boldog órába
Esett ide jövésem
„Ezt, ez Égerfa hajába
Még ma méllyen bé vésem.
„Meg érzém biz ezt előre
Mert álmodtam szépeket. –.
„Ma mindég a’ szemem szőre
’S A’ nagy újjom viszketett. –
„Örvendek, hogy itt kertembe*
kertemben Másolási hiba, a kettővel utána következő sorvégi rím (ölembe) miatt em.
Alásson tisztelhetem,
„Még jobban hogy az ölembe
Kintsetském! szemlélhetem. –
„–. Ne féllyen – ’s gondja ne légyen
Kedvesem itt semmire!
„Csak egy kis pihenést végyen
Gondom lessz a’ többire
„Majd derék paripájának
Jó abrakot adatok
„’S Mig majd a’ Kis Asszonykának
„Frühstückel szolgálhatok:
„Addig akár itt le űljűnk
E Ligetek völgyébe
„Akár amoda le dűljünk
A Rosák sürűjébe
„–. Mint othon, itt ugy viselje
Magát a’ Kis Asszonyka
„Nintsen itt kitől szégyenlje.
–. Magát ne genierozza
„Vesse le ázott ruháját*
ruháit Másolási hiba, a kettővel utána következő sorvégi rím (Vigánóját) miatt em.
’S szarassza meg mindenét
„Strümflijét és Vigánóját
’S Kis hosszú Ingetskéjét
„En Szoba Leány képébe
Avec permiss – szolgálok
„Tám a Kis Asszony ölébe
Jutalmat majd találok
–. Ezen szók között oldozza
Leg alsóbb kötéseit
Tiltott helyeken hordozza
Mindentlátó szemeit.
Elébb a’ Szüz meg nem álta
E’ Nagy Udvariságot*
A sor végén más tintával (más kéz is lehet) e szó után írva: Galántságot
Akármely szépen instálta
Az Úr a szabadságot
De mivelhogy a Dámáknak
Magok vonogatása
Csak forma. – ’s a’ Leánykáknak
E’ meg ma is szokása:
Hogy midőn győzni szeretnek
Meg gyözetni kivánnak
’S Engedvén a’ Szeretetnek
Ha könyörgünk: meg szánnak.
Ő is sok szép kérésére
Engedett a szavának
’S Mindenekben tettzésére
Hajlott Gavallerjának.
–. Ekkor –. itt lessz már a’ java
E’ kis Historiának.
Itt lessz érezhető sava
Ezen Komédiának!
Szűzek! kik ezt olvassátok
Pirúlva, ’s nevetéssel
Tudom tudni kivánnátok
Csiklándozó érzéssel:*
A sor alá írva más tintával, más kézzel: (vágyodo repeséssel)
Hogy itt lutskos kis Szépjévél
Mit csinált ő Felsége
’S Mi a Játék velejével
E fel vonásnak vége?
De nem merem ki mondani
Mert félek a Papoktol
Ha meg találnák hallani!
Isten ments meg azoktól!!!
Ugy is van már Ideátok
Az illyen fel vonásról
Mert nem hiszem, hogy tudnátok
Annyit a Len fonásról
Azért tsak rövid summában
Es el hagyván belölle
Azt a’ mi nem szép magában
Ezt emlitem felőlle.
Hogy a’ Szűz engedelméböl
Derék Frűhstücköt tsapa
Az Úr, ’s a’ fris petsenyéböl
Négy jó portiót kapa.
– A Nimfák elő úszának
E dolog látására
’S Mindnyájan rá bámúlának
Az Isten Munkájára.
Sok tsak nem agyon nevette
Magát – sok el pirúla
Némely szemeit bé fedte
Es*
És
más felé fordúla
Ez a’ többiek fülébe
Titkos dolgot súgdosott
Mig a másik örömebe
A farkához rugdosott
Neptun’ pedig szigonnyára
Dülvén ezt kiáltotta
Bátyám! kedves proszittyára
Essen a hig rátotta. –

Itt a’ Szerelmes Scénának
Az Estve végét vetett
Es a’ Nagy Europának
Nagy Neve így született.

* * *
Jó hogy az ártatlanságnak
E Tolvaja el veszett
’S Nem adunk a’ csalárdságnak
Isteni tiszteletet
–. Kár, hogy Emberi formába
Keresztelt bikák vannak
Kik a bujaság nyomába
Barom módra rohannak.