MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXIII.
Örömversek Professor BUDAI É’SAIÁS Úrhoz.
(Midőn 1794-ben a’ külső országi Akadémiákról mint meghívott Professor lejött.)
I. Ének.
Nem számlálják ollyan vágyással
A’ két Pólus alá szorúlt
Hosszas Éjtszakába borúlt
Halandók az órát egymással;
Hogy az a’ nyájasabb nap
Jőjjön valahára,
Melyben süssön a’ víg Nap’
Mosolygó súgára:

Sem a’ téli bőrbe öltözött
Gyenge tejét szopott tsira
Nem vágy Zefír’ tsókjaira
Úgy a’ hideg göröngyök között;
Hogy kertjében a’ szép Flóra
Apólgató kézzel
Egyengesse mosolygóra,
’S tőltse tele mézével:

Admet’ nyájától Apollójokat
Nem várták úgy tanítványi
’S árván kesergő Leányi
Sírva vervén bádgyadtt lantjokat: –
Mint a’ miként esdeklének
Eddig az óráig
Fiai e’ kis Tempének
Hozzád Göttingáig.

II. Ének.
Most már kedves Személlyednek
Enyhítő látására
Minden szívek megélednek,
Indúlnak víg nótára;
Ezt az öröm hármaztatja,
Tarka szárnyát tsattogtatja,
Tsepeg róla Ambrózsia ’s Nepente,
Mellyel vídám ábrázatját ki kente.

Peng e’ kis hely’ Múzsáinak
Édesen rezgő lantja,
Minden húrja BUDAINAK
Kedves nevét pattantja;
Zeng az öröm, zeng a’ vivát,
Míg az öröm míg a’ vívát
A’ szíveknek érzésibe szakadnak,
’S egy édes sóhajtáson elszunnyadnak.

III. Ének.
Élj vígan nagy Lélek! érdemeddel
Anyai kezén a’ tsendes bóldogságnak.
Járjon a’ ditsősség nagy neveddel
Szegeletein mindenütt a’ világnak,
Szállj az egek’ tsillagjira az Hónorral,
Állj ide a’ nagy lelkek’ kapuiba sorral.
Majd a’ hír
A’ mélly sír’
Omlásai közt érdemed’ megtartja
Könnyekkel,
’S énekkel
Hálálja Duna’ Tisza’ partja!