MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Jer, óh asszonyi rend…]
Jer óh aszszonyi rend le eresztett hajjal
Sirni e’ sir felett kettőztetett jajjal
Jer, ’s könyves szemedbe a’ keserűségek
Lássanak, nem lévén tseppjeinek végek
Meg csűggedt ortzáid halavány halmára
A bánat űllyön ’s légy valójába Mára
Fájdalmat mutató szine homlokodnak
Adjon Theátrumot bus indulatodnak.
Talpig gyász ruhával légyen tested fedve
E’ mutassa szíved hogy van keseredve
Szólj de hiszem nem tudsz; azok meg némulnak
Kikre csoportosan a’ bajok tódúlnak
Csak állapodj meg hát néma figyelemmel
Vedd észbe; illettél millyen sérelemmel
Lássad im rajzolva vagyon e táblára
Asszonyi rendednek mondhatatlan kára
– – – – vólt ez ki fekszik a porba
Diszedbe ez által esett nem kis csorba
Ha a’ Virtus birás igaz birodalom
Ennél vólt bizonnyal Herczegi hatalom
A’ jó erkőltsöket birta egy summába
Ártatlanság vólt az emberi formába
A’ hűség szeretet az aszszonyi nembe
Tűnik kiváltképpen mindeneknél szembe
Ha azt sziveikből az idők mostoha
Változási ki nem törőlhetik soha
Itt fekszik a’ hűség e’ gyászos verembe
Ki Penelopéval bátran állna szembe
Kiért rabja férje a’ szomoruságnak
Ortzáján a’ gondok bús rántzokat rágnak
Az Asszonyi Nemnek e’ köz ditsérete
Az anyáké valyon magoké lehet e’?
Ha hiv nevelőji a’ nyert magzatoknak
És hasznos tagokat adnak hazájoknak
Ha a’ jó erkőltsöt még gyengeségekbe
Belé csepegtették ártatlan szivekbe*
szivekben Másolási hiba, a rím szerint em.
Óh haza tartozol azoknak mely sokkal
Kik néked szolgálnak ilyen magzatokkal
Nem hajt annyi hasznot gyomra a’ hegyeknek
A’ mely termője a’ drága ércz nemeknek
Nem ér oda soha ámbár légyen tele
Drága gyöngyökkel a’ Tengernek kebele
Ettől a’ haszontól jóval marad hátra
Bár sok kintset szűljön India Sumátra
A’ mellyet hajt egy ily Hekuba Trájának
Kegyes magzatokat szűlvén a’ hazának.
Hogy illy anya vólt ez, bizonyithatjátok
Ti a’ kiknek vala hiv édes anyátok
A’ kik e’ sír felett gyakran egybe gyűltök
’S hiv anyát sohajtó bánatba merűltök
A’ kik meg indulván végzésén az égnek
Kesergitek estét az anya hűségnek
Ezen virtusokat meg ékesitette
Ez hogy eredetét nemes vérből vette
Nem koldul ugyan a’ Virtus szint magának
Régiségétől a’ nagy familiának
De még is szebb Hektor, hogy Priamus fia
Dísz a’ Virtus mellett a’ nagy família
Ékessége*
Ekessége em.
tehát ez – – – – – –
– – – – – hogy tartja attyának
Kiben hogy ––– okos itélletett
Látott Senátori székibe űltetett…
Asszonyi rend tehát méltán hangzik jajja
Szádnak, és mindennek ki ezeket halja
Minden bus lehet hogy e’ Virtus éltének*
éltenek em.
Csak –– számú nyarai levének
Tsak! mert az ily anya azt meg érdemlené
Hogy éltét sok százig az ég terjesztené
Aszszonyi rend, melynek a’ bu bánat árja
Kesergő szivedet méltó okon járja
Most már egy kevéssé szűnjenek jajjaid
Szakadjanak félben bus zokogásaid
Álj meg szerelmesi nyögéseit haljad
Addig az esett kárt magadba fájlaljad
Mig őket az Annya hideg karjaival
Meg öleli áldván végső szavaival
– – – – – – – – – – kedves hitesem
Im karjaid közzűl setét sirba esem
Tudom hiv szivedre keserves but vona
Hogy fejedből oda az ékes Korona
Hogy szemeid elől kedves hites párod
A’ setét koporsó tömlötzébe zárod
De mint bőlts férfiu végyed tűrő szivvel
Hogy az ég érdekel ily sérelmes ivvel
Hogy a’ kivel – nyarat szépen éltél
Meg fosztatott, a’ mit még ingyen sem véltél
De ámbár meg sértett jobb karja tégedet
Hidd el, hogy ugyan az bé köti sebedet
Terhesűlt válladnak ő elég erőt ád
Hogy el bírhasd a’ mely tereh szálla reád
Hogy viseljed kedves árváim gondjokat
A’ leg bőltsebb tzélra igazgasd dólgokat
Hogy mint e’ Városnak te egy Senátora
Lehessél e’ Népnek tanátsos Nestora
– – – – – – szerelmes párja
– – – hűlt testem im a’ főld el zárja
De reménylj az egek hűséges férjednek
Szárnya alatt néked nyugovást engednek
Szűnjék sűrűn húlló kőnyveid zápora
Mert a’ hová mégyek az égi tábor a’
Innen vigyáz a’ fő Felség ti reátok
Semmi veszéjt közel nem botsát hozzátok
Kedves –– a’ kit a’ páros szeretet
– – – – – – – – – – ölébe űltetett
Mind kettőtökkel*
kettötőkkel em.
az Isteni hatalom
A’ veszéjek ellen légyen kész óltalom
Az érettem fojó könnyűt szemetekről
El vévén viseljen gondot éltetekről
Jer keserűségnek szomoru Leánya
–– a’ ki vagy a’ bánat bálványa
– – – – – – szerelmes férjeddel
Édes anyád végső áldásait vedd el
Borult napotoknak setétes fellege
Szélledjen el vigan ki derűlvén ege
Hogy a’ mely bánat most epeszt benneteket
El mulván az öröm birja sziveteket
Az ég áldásait rátok bőven mérje
Kár vagy veszedelem éltetek ne érje
Szerelmes ––– a’ mig meg nem hűlnek
Karjaim, tégedet ölelni készűlnek
Itt óh! szerentsétlen téged a’ szeretet
Midőn Rósával tőlt ágyába fektetett
Midőn ––– tiszteletes Férjed
Engedi, hogy szivét szivednek esmérjed
Akkor jöve reád egy szomoru éjjel
Az édes anyádtól meg fosztó veszéjjel
Siralommá váltá öröm könyveidet
But jelentő jajjá vig nevetésidet.*
nevetésedet Másolási hiba, em.
– – – – – – óh be sajnálnálak
Ha bőlts Férfiunak kezén nem hagynálak
De minthogy az egek hiv szivre biztanak
Bennem indulatim le csilapodtanak
Az ő érzékenyűl formáltatott szive
Tudom gondoskodik róllad, mert vagy hive
– – – – – – bánatosb magzatim
Jertek a’ mig el nem állanak szózatim
Hadd légyen hűlt karom gyenge szoritása
Belső indulatim ki magyarázása
Im edgyik óltalom el dűlt mellőlletek
Egy védelem nélkűl maradt életetek
De édes Atyátok szerelmes karjai
Lésznek ifjuságtok erőss óltalmai
Közel ’s távol lévő hiv atyámfiai
Száljanak reátok az ég áldásai
Éljetek!!! jaj! elég, nem érzem szivemet
Vigyétek a’ sirba hideg tetemimet.