HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Más.
Az emberi nemen óh mely méltó jussal
Sirhat az érzékeny szív Heráklitussal
Óh melly méltán lehet keserű könyveknek
Forrásivá válni a’ siró szemeknek
Méltán nem engednek véget a’ nyögésnek
Sok bajai ezen Nemes Teremtésnek
Mellyek számosabbak a’ fövenyeknél is
Többek a’ mezőben lévő füveknél is
Könnyebb számba venni a’ tenger cseppjeit
Könnyebb a’ zőldellő fáknak leveleit
Mint ezen kérdésre adni feleletet
Keserűvé a’ mik teszik az életet
Nem szóllok hát róllok, ezel hogy bánatom
Nagyobb, hogy mint szólni tudnék*
szólni tudni Másolási hibáról lehet szó, ért. sz. em.
meg mutatom
A’ kissebb fájdalmak nyögnek, és jajgatnak
A’ nagyobbak némák bámulva halgatnak
Ti temető hellyek gyászos sirhalmai
Ti hóltaknak bennek heverö csontjai
Ti gyászos oszlopok, mellyeket a’ hűség
Emelt, kiken irva van a’ keserűség
Légyetek hellyettem bőlts Prédikátorok
Légyetek ékesen szólló Orátorok
Mondjátok meg hogy ti reátok tsorgának
Köny hullatásai sok édes Anyának
Mutassátok meg az itt által menőknek
Rajtatok oly füvek mely számosan nőnek
Mellyeket kóstolnak sok árvák annyaik
Szemeikből áradt könyv hullatásaik
Mellyeket sok özvegy jajos párázatja
Meg nedvesít mikor hív férjét siratja
Ne tagadjátok el, hogy bizony nagyon sok
A’ kikkel az égnek vagytok már adósok
A’ kiket az égnek mind viszsza kell adni
Mikor az utólsó nap fel fog viradni.
Te a’ többek között óh siralom halma
Melybe temetve van sok árvák óltalma
Te szólj ’s ad tudtára az itt utazónak
Tartsa az életét hogy változandónak
Javai, a’ mellyek tsak addig*
Javai, a’ miket tsak azok tartanak Másolási hibáról lehet szó, ért. sz. em.
tartanak
Mig élünk bennünket sokszor meg rontanak
Mellyek mig életünk van leg jobb korába
Meg jelennek nállunk egy nem várt orába
De ha egy kevéssé hanyatlik életünk
Örömünk közzűl tsak edgyet sem lelhetünk
’S azok, a’ mellyekbe találtuk kedvűnket
Már akkor el hadják meg unt életűnket
Mint az oly madarok a’ mellyek nyárára
Hozzánk jőnek de el mennek nem sokára
El hadják főldünket meszszire repűlnek
Mihelyest az idők egy kevéssé hűlnek
Minden győnyőrűség így szalad előllünk
A’ jó kedv az öröm igy tűnik el tőlünk
Szóljad gyászos halom ez igazságokat
Meg tanitván rájok az itt utazókat
Vagy mivel te nem tudsz szólni e táblának
A’ mely állittatott egy édes Anyának
A’ mely emeltetett az emlékezetnek*
emlékezőnek Másolási hibáról lehet szó, a rím alapján em.
Kezei által a’ buzgó szeretetnek
Légy hiv őrzője hogy ebből meg tessék a’
Hogy ez élet tsak a’ szerentse játéka
Tartsd meg hogy tudják meg a’ kik itt el mennek
E’ sirba hogy kinek tetemi pihennek
– – – – – – – – – – – – az ki ide tétetett
Óh mely sok jó vele sirba temettetett
Nemes – – – hűséges atyának
És – – – – szerelmes Anyának
Hiv gondviselése között neveltetett
A’ nemes Lelkűség után vezettetett
Ezek hűségeket mivel mentek porba
Maga köszöni már az égi táborba.
A’ szeretet őtet – – – – – hozta
Hogy – – – – – – – – áldozta
És páros életek mig az Urnak tettzék
A’ meg ért gabonát – – – mettzék
Mert az ezt követő jajos esztendőben
Esküdt férje ment a’ gyászos temetőbe
Igy vált el egymástól két sziv, mely lett egyé
Mikor – – lőn siralmas özvegyé
Fél esztendő vala a’ mig gyászosságba
Élt már most férjével van a’ Menyországba
Illyen a’ sziv a’ mely igazán szerető
Társától sokáig meszsze nem lehet ő
A’ mig az élöknek seregébenn éle
– nyarakat, teleket szemléle
Számos esztendők, de óh bizony azoknak
Kik halálán sirnak nem láttzanak soknak
Szerelmes magzati titeket végtére
Hiv, hideg karjai meg ölelésére
Rebegő nyelvének haldokló szózati
Titeket szóllítnak kedves magzatjai
Jertek ez egy két szót, melyet szól hozzátok
Kegyes szivetekre hiven fel irjátok
– tudom, hogy veled a’ bánat
Engem hiv anyádat keservesen szánat
Tudom, hogy jó szived érettem hidegszik
Hogy a’ koporsóba testemet szegezik
De szünjék bánatod; e’ siralmas eset
Mert a’ bőlts Istennek tettzéséből esett
A’ hatalmas Isten minden veszedelem
Ellen, légyen néked őriző védelem
Szerelmes – kedves férjed párja
Szakad szemeidből gyöngy könyveid árja
Hogy árvává lettél; de bizzál, az egek
Szomoru szivedhez nem lesznek hidegek
Mivel, áldott férjnek bizálak kezére
Én érettem a’ lesz életed vezére
Hiven apolgassad kis unokáimat
Igy ujjithatod meg el mult napjaimat
– – – – – forró hűségedért
Adják meg az egek a’ meg érdemlett bért
Bánatos árváim – – most már
A’ veszéj rajtatok második izbe jár
Mert könyves szemekkel im meg hólt atyátok
Mellé temetitek szerelmes anyátok
Már minden óltalom el dűlt mellőlletek
Im! védelem nélkűl maradt életetek
De bizzatok, bizony a’ siralmas árva
Előtt a’ jó egek nintsenek bé zárva
Ugy légyen intézve ifjú életetek
Hogy mi meg hólt szülék éljünk ti bennetek
Meny el már utazó de forgasd eszedbe
A’ mit utóljára mondok, életedbe
Hogy nyomoruságos kéttséges az élet
Hogy bajra született, a’ ki emberré lett.