HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Hadról
Ki üti Zászlóját a Had véres Attya
Az irtódzás szörnyű szele lobogtattya
Öszve tsapja vértől párádzó fegyverét
Késziti Kontzolni Gyilkos vad emberét.
Pattantya Bellona rettentő ostorát
’s Keresztűl nyargallya öldöklő táborát.
Rettegés, félelem futnak szekerébe
Dühösség szikrádzik mindenik szemébe.
Ezek előtt nyargal az egyenetlenség,
e’ miatt támadott még minden ellenség
A’ forgó szelekkel tsatáznak hajai,
Zöld tajtékot túrnak véres ajakai;
Eggy bádjasztó szélbe a’ Halál kiséri,
Éh torkát eggy Gazdag vatsorához méri
Ijjesztö ortzával tekint a’ másikra
Sárga Karjain üll az aludt vér ikra.
Nagy Sereggel mennek véle a’ halálok,
Nem eggy féle más más fegyver vagyon nállok.
Ekkor a’ Trombiták, bús harsogására
A’ vitéz pártosok ülnek paripára,
Rettentő lármával, zörgéssel rohannak
Hol a’ vér mezején már ki szálva vannak.
A’ merre tsak dühös Ármádájok szalatt
Reng a’ meg-réműlt föld döbögések alatt.
Az Ágyúk meg-terhelt méhe nagyot dördűl,
’S a’ halál eggy bombinn belőle ki gördűl,
Utánna az appróbb halálok repűlnek,
Mellyeket a’ Puska Golyobisok szűlnek.
A’ halálos füst a’ Levegőt nyargallya
fel-mászván a’ magas felhők hasát nyallya.
Minden rendet fel-jár a’ Szörnyű Setéttség
ijesztő ködébe a’ félelem ’s kéttség.
A’ Ki rántott Kardok tsillamló Ligete
A’ néző szemekre fényes homályt vete.
A’ halálnak sok száz czifra Mészárossa
Áldozattyainak nyakait tsapdossa.
Örűl mikor láttya hogy ember társának
Vér tseppjei, dühös Karjára omlának.
Hizik az előtte fetrengő jajjától
’S tiszteletet kiván gyilkos szablyájától. –
Meg ne ítéllyetek emberek ha kérdem.
Ez e’ a’ valódi virtus és az érdem?
Mellyért nagy hire lett sok gyilkos Hóhérnak,
Pennáján az őtet ditsérő Homérnak.
Hát már a’ gyilkosság Szent Egek!! Isteni
Ditsö virtus? annyi embert öldökleni.
Az ártatlanoknak fel-kontzoltatása,
A’ szelid városok ’s faluk fel-dúlása,
Ollyanok e’? mellyek által lehettenek
Sok száz gaz emberek Hérók és Istenek.
Ha valaki meg öl eggy embert magába
Függesztik a’ Hámán szellős ablakába:
De akik ezt sok száz ezrekkel tselekszik,
A’ nép még azoknak nevével ditsekszik.
Azt Kerékre teszi, a’ neve Pyrata,
Ennek örök Márvány oszlopot irat a’. –
Bár hazánk is mellynek minden Kronikája
még eddig tsak illyen Hentesek táblája
Adna már ezeknél eggy szebb matériát,
igy irhatnék én is ditsöbb Historiát.*
A vers mellett: Cs. M.