Nagy Méltóságú.
Vásonkői
Gróf Zichÿ Károlÿ Urnak * Az utóbbi két sor arany színű tintával kiemelve.
Sz. István’ Apostoli Király’ Rendje’
Nagy Keresztes Vitézének,
Felséges Tsászári és Apostoli Királyi Felség’
Kamarássának,
Valóságos Belső Státus’ Tanátsosának,
Magyar Ország’ Bírájának,
Tekíntetes Nemes Győr Vármegye’
Fő Ispánjának,
A’ Fels. K. Helytartó Tanáts’ Tanátsosának,
és Fels. K.
*
H -ból jav.
Hét-személyi Tábla’ Bírájának,
* Jav. ebből: Birályának
’s a’ t.
Ő Excellentiájának.
ÉsNagy Méltóságú
Nagy Károlyi
Gróf Károlÿ Jó’sef Úrnak ,
* Az utóbbi két sor aranyszínű tintával kiemelve.
A’ Nagy-Károlyi, Erdődi, Bélteki,
Etsedi, Fűzéri, Radványi, Csongrádi, Megyeri,
Surányi Birtokok’ Őrőkős Urának,
A’ Felséges Tsászári és Apostoli Királyi Felség’
Kamarássának,
’s a’ t.
Mint a’ Tekíntetes Nemes Szathmár Várme-
gye’ instellálandó Fő Ispánjának,
Ő nagyságának.
A’ Nagy GRÓF KÁROLŸ JÓ’SEFET,
*
KÁROLŸ JÓ’SEFET aranyszínű tintával kiemelve.
’s Isteni
Fényű Virtusait kezdem énekleni.
*
ének <e>leni
Legszentebb Igazság! hagydel az Égeket,
Szálljle, ’s ujjaiddal illesd ez
* Jav. ebből: e’
Éneket!
’s Engedd, hogy a’ Kőltő’ vék’nyan szőtt Meséje
Lehessen ártatlan Fejed’ piperéje.
Mondd meg: a’ Ditsőség’ halmán’ KÁROLŸNAK
*
KÁROLŸNAK aranyszínű tintával kiemelve.
Mint adódott fényes Széke Atyjainak.
Tsak alig virágzott ifjúsággal képe,
Már az Érdem ’ köves bértzére fellépe.
’s Követvén Ősinek ditső nyomdokait,
Botlás nélkűl járta darabos hantjait.
Bár a’ most serdűlni kezdő Áltzídesnek
Sokan sok akadályt ’s leseket keresnek:
De mégis,
* Jav. ebből: még is
hogy útját
* A j ?i -ből jav.
emberűl megfussa,
Van eggy kézen fogva vivő Frónimussa.
A’ Gyönyörűségnek, melly a’ Virtust veszti,
Bádgyasztó karjai közé
*
köz <z>é
nem ereszti.
Tudván, hogy e’ tsalárd énekű Sírenek
Sok Nagyot halálos sírba temettenek.
Megvetvén hát ifjú szíve’ puha kényjét,
Mászkálja a’ Virtus ’ és Érdem ’ ösvényjét
’s Végre kimerített erővel, izzadtan
A’ meredek bértznek szélére felpattan.
Hol a’ Tisztelet nek űlvén hintajába
Az Érdem mel eggyütt megy ditső Várába.
Itt elkopott útas ruhájit leveti,
Bársony palástjába’ Hónor őltözteti.
Letörölvén izzadtt tseppjeit ujjával,
Éleszti az Égből szállt Ambróziával. –
Azután tsókokat ortzájára vetvén
Fejet hajt, és nyájas karjain vezetvén
Viszi a’
Ditsőség ’
*
Ditsős <s>ég’
fényes Templomába,
Melly a’ Hegytetőnn fűgg az Ég’ szomszédjába’.
A’ Halhatatlanság ’ pitvara, ’s mennyei
Éltűnknek itt nyílnak örök esztendei.
* Jav. ebből: ?esztendeji
Itt a’
Ditsőség nek
*
Ditsős <s>égnek
vezeti elébe
KÁROLŸT,
*
KÁROLŸT aranyszínű tintával kiemelve.
’s ajánlja Ősei’ rendébe.
Őseinek ; a’ kik már a’
Ditsőség nek
*
Ditsős <s>égnek
Egén első fényű ragyogással égnek.
Kiknek már Neveik a’ Templom’ falába’
Mettzve tűndöklenek adamás táblába.
’s Lelkeik eggy fényes ködből font fellegnek
Szárnyain a’ többi Hérókkal lebegnek.
A’ JÓ’SEF’
*
JÓ’SEF aranyszínű tintával kiemelve.
Nevétis
* Jav. ebből: nevét is
Ezek után vágja,
Hogy az Idő’ irígy foga meg ne rágja. –
Ekkor a’
Ditsőség ’
*
Ditsős <s>ég
Székébe űltette,
Isteni kezeit rá áldással tette.
Mennyei súgárral ragyogtatta szemét,
Melly világosabbá tégye nagy érdemét. – –
Végre a’ Templomból mindnyájan kijőnek,
Viszi karon fogva eggy laurus erdőnek,
Melly a gyémántokkal fénylő falak mellett
Örök tiszteletű árnyékkal zőldellett.
A’ Héróknak sírja eggy tsendes berekbe’
Szent borzadást öntött a’ néma Lélekbe.
A’ mint fekűvének itt a’ Hazafiak’
Örök áldására méltó KÁROLŸAK:
*
KÁROLŸAK aranyszínű tintával kiemelve.
Tisztes hamvaikon’ borostyánok nőttek,
’s Felettek szentséges árnyékokat szőttek.
Mellyek a’ nékiek áldozó Hazának
Sóhajtásaitól gyengén susogának.
’s A’ bennek pihegő Ekhónak kebele
A’ sír felé bádgyadt hangal
* Jav. ebből: hanggal
nyögdétsele. –
A’ Ditsőség eggyik laurusra felhága,
’s Róla eggy pár legszebb ágatskát levága.
Melly a’ fáról függő és ellenséges vért
Izzadó fegyverek’ vasához még nem ért.
Még most-is könnyekkel tsorgott ágatskája,
Mellyet sok Hazafi hullatott reája.
Meleg vólt még most-is a’ hív Magyaroktól
Levelére méllyen raggatott tsókoktól.
Ezt kötötte öszve, ’s a’ mindég mellette
Őrt álló ZICHŸNEK
*
ZICHŸNEK aranyszínű tintával kiemelve.
kezébe engedte.
Nem lévén senki-is Nála
* Jav. ebből: nála
méltóbb erre,
Hogy laurust tehessen eggy Illyen Emberre.
Meglett: ’s ekkor eljött ZICHŸ KÁROLŸVAL,
*
ZICHŸ KÁROLŸVAL aranyszínű tintával kiemelve.
A’ Haza’ sokféle rendű Fijaival. – –
Mellyet látván Pallás , a’ megkoszorúzott
GRÓFnak Múzsáival örömnótát húzott.
Kérvén térdhajtással annyi Grátziáját,
* A z utólag beszúrva.
Hogy végye kedvesen vékony hederáját
Mellyet az örvendő Magyar Hélikonnak
Ártatlan Leányi tisztelettel fonnak.
’S Ámbár ékesíttse ditső borostyánja :
Ez is homlokait tsókolni kivánnja;
Hogy tanúja légyen azon tiszteletnek,
Mellyel eránta a’ Múzsák viseltetnek.
––––––––
Én-is itt a’ Hegy tövében,
* A vessző más tintával pótolva.
Hol nem igen meredek;
* A pontosvessző más tintával pótolva.
NAGYSÁDNAK
* Az ékezet az Á -n más tintával pótolva.
magam nevében
Apró violát szedek;
Es laurusához kaptsolva,
* A vessző más tintával pótolva.
Bémutatom kéz’
* A hiányjel más tintával pótolva.
tsókolva:
Végye tőlem kegyesen!
––––––––
Az élő nyelven tett köszöntés. *
Eljöttetek hát, óh, Haza’ Nagyjai!
Ditső Személyek! a’ kiket a’ mai
Idők örömmel énekelnek
’s Glória’ Vára felé emelnek.
Nagy Nemzetűnknek Tsillaga, GRÓF ZICHŸ!
*
ZICHŸ aranyszínű tintával kiemelve.
Dítséretinknek érdeme tsak kitsi’:
Es így talám homályosítjuk,
Majd ha Nagy
* Az N n- ből jav.
Erdemidet nagyítjuk.
Nagy GRÓF, Ditső Vér, KÁROLŸ!
*
KÁROLŸ
Nagy
* Az N n- ből jav.
Nemed’
Nagyobbra fogja vinni Nagy Érdemed:
Mi hát, kik e’ kis vőlgybe’ űlűnk,
Mélly
* Jav. ebből: Mély
özönébe nem-is merűlünk.
*
merűlu nk em.
Köszönni még-is Tiszteletűnk vezet,
Tsókolni légyen hát szabad e’ Kezet!
Hadd zengjen illyen szíves Ének
A’ Magyarok kegyes Istenének :
Ditső Hazánknak Nagyjai, Éljetek!
*
Él <l>jetek
Járjék az Érdem’ Istene Véletek,
A’ Virtus értz bástyája légyen
’s Több Koszorút Fejetekre tégyen.
Múzsánk’ vegyétek Isteni szárny alá,
Ezt már sok árva Múzsa tapasztalá;
Hogy védjen illy hatalmas Aegis’
Béfedezése alatt az
* Jav. ebből: áz
Ég-is!
sz Az énekek.
Phoebus
a’ Hónortól, Pallástól, és Hírtől kísértetve
a’ MÚZSÁKHOZ.
* E sor után a kotta következik.
Phoebus.
Múzsák! ’kik a zőld Tempében
Múlattok a’ Hegy’ tövében,
Jertek vígan énekelő
Lanttal elő!
Kezdjetek újj éneket,
A’ most jött Fő Rendeket
Vélek tisztelvén.
Múzsák.
Óh, mi nem hallottuk még
Melly Méltóságos Vendég :/:
Peng ittenn a’ Hír’* A H h -ból jav.
nyelvén’? :/:
Phoebus.
Itt Országunk’ Fő Bírája,
Kit méltán tisztel Hazája,
Eljött Hazánk’ Nagyjaival,
’s KÁROLŸVAL. *
KÁROLŸVAL aranyszínű tintával kiemelve.
Múzsák.
GRÓF ZICHŸT,*
ZICHŸT
GRÓF KÁROLŸT, *
KÁROLŸT aranyszínű tintával kiemelve.
A’ Thémis Apostolit
Látja Pallásunk.
Phoebus.
Tiszteljétek énekkel!
Múzsák.
Ekhózzon hát Nevekkel :/:
Örvendező Szállásunk! :/:
Phoebus. * Itt kotta következik.
Nohát hárfátok’ * A hiányjel halványabb tintával pótolva.
Ha leraktátok,
Szedjétek kezetekbe.
Tágúlt húrjait
Hangoztassa itt
E’ kies berekbe’.
Mondjatok mindnyájan tátott
Torokkal hangos Vívátot,
’s E’ két Méltóság’* A hiányjel halványabb tintával pótolva.
Nevének
Zengjen Pinduson az Ének.
Múzsák.
Éljen*
Él <l>jen
ZICHŸVEL *
ZICHŸVEL aranyszínű tintával kiemelve.
’s Kísérőivel
Éljen KÁROLŸNK,*
KÁROLŸNK aranyszínű tintával kiemelve.
éljen!
Mi térd’ hajolva
És kéz’ tsókolva
Mind tiszteljűk méllyen.
Azt kívánja e’ Vívátunk,
Mellyet az Égre botsátunk,
Azt kívánja Debrecennel,
Azt Nemzetűnkben* Az utolsó n utólag, halványabb tintával pótolva.
mindennel:
Hogy sok időkig,
Sok esztendőkig
Tartsa meg őket az Ég!
Mert mindnyájának
Szíve Hazának
Szeretetivel ég.
Phoebus.
* Itt kotta következik.
Rekesszük mindnyájunkat NAGYSÁGOK’ kegyes Szívébe.
Múzsák.
Rekesztjük mindnyájunkat NAGYSÁGTOK’ kegyes Szívébe!
Elesztgessen bennűnket annak szeretetivel.
Phoebus.
Óh, ne vessen el!
Múzsák.
Óh, ne vessen el!
Phoebus.
Fedje Pindusunkat!
Múzsák.
Fedje Pindusunkat!
NAGYSÁGTOKNAK szenteljük
*
szentelj ük Tollhiba
fel mindnyájunkat.
* Az utolsó lapon a következő ajánlás áll:„Alázatos térdhajtással ajánlja csokonai vitéz mihály, a’ Szép Tudományok’ Közönséges Tanítója, a’ Szerző. ”