Itt hagynám én ezt a’ Várost, ha léhetne
Ha engemet Rozalia nem szeretne
Örömmel megválnék tőled komor Város
Ha menésem Rósikámmal lenne páros
De melly édes örömömtől kell megfosztatnom
Hogy nem lehet Rósikámmal itt mulatnom
Ha északra lakom már én ő meg délre
Ha tsókokat kell raggatnom tsak levélre
Óh iszonyu bútsu vétel
Melly két igaz szívet vét el
Itt hagynám etc. Ha engemet etc.
Öszve űtném sarkanytyúmat ’s elindúlnék
Még a’ város felé vissza se fordúlnék
De olly égő szivet hagyni magánosan
Melly kivülem beteg lenne halálosan
Nem engedi a’ szövettség a’ szerelem
Melly lángoló tüze által hartzol velem
Óh melly igen két szörnyü gond föz
Egek! Rósi a’mellyik gy
óz
*győz
Itt hagynám etc. Ha engemet etc.
Vigan tenném fel lantomat szekerembe
Ha Rósit is ültethetném az ölembe
De ki elött kell danolni már énnékem
Egy pár édes tsókot kitől nyér énnékem
Ki biztatja szivem édes mosolygással
Ki önt Lelket belém egy fél pillantással
Árva Músa! árva Író!
Óh lesz egy biztató szó.
Nem hagyom el ezt a’ Várost mert nem lehet
Mert Rósitól szívem bucsút nem is vehet
Nem mehetek tartóztatnak sz. kötelek
Szivem gyengébb mint meg tudna vivni velek
Muljatok hát szép szándékok ’s maradjatok
Ha Rósimat el kell hagyni miattatok
Le mondok a’ Ditsősségről bár szeretem
Tsak hogy az én Rósikámat megvehetem
Isten hozzád hát Mathésis
Ha olly sokba fájhat ez is.
R. Hagyd itt szivem ezt a’ Várost bár nehezen
Bár szeret is Rozáliád ’s könyvez ezen
Roz. Hagyd itt szivem kebeledbe fog gyúladni
Az enyémnek a tiédbe kell maradni
Ez hév tsókba mellyet szádra ragasztottam
Lelkem minden indúlattal kibuzgottam
Mel. Vedd el te is ezt Rósikám kegyes Lélek
Tsak árnyékom megy el magam benned élek
Kellemetes Szűz Róz a’ kegyes hiv
Mind a’ kett. Ne féj néked dobog e’ sziv.