HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XLV.
HABOZÁS.
Itt hagynám én ezt a’ Várost, ha lehetne,
Ha engemet az én Lillám nem szeretne.
Örömmel megválnék tőled, komor város,
Ha menésem az övével lenne páros.
De melly édes örömtől kell megfosztatnom,
Ha nem lehet szép hívemmel itt múlatnom,
Ha Északra lakik már Ő, én meg’ Délre,
Ha csókokat raggatnom kell csak levélre.
Óh iszonyú Búcsúvétel,
Melly egy áldott szívtől vét el!

Itt hagynám én ezt a’ Várost, ha lehetne,
Ha engemet az én Lillámnem szeretne.
Öszveütném sarkantyúmat, megindúlnék,
Még e’ város felé háttal sem fordúlnék.
De egy égő szívet hagyni magánosan,
Melly kívűlem beteg lenne halálosan,
Nem engedi a’ szövetség, ’s a’ szerelem,
Melly lángoló tüze által harczol velem.
Óh millyen két szörnyű Gond főz!
Egek! LILLA! Ah, mellyik győz?

Itt hagynám én ezt a’ Várost, ha lehetne,
Ha engemet az én LILLÁM nem szeretne.
Vígan tenném fel lantomat szekerembe,
Ha Őtet is űltethetném az ölembe.
De ki előtt kell danolni már énnekem?
Egy pár édes Csókot kitől nyér énekem?
Ki bíztatja Múzsám’ édes mosolygással?
Ki önt belém lelket egy fél pillantással?
Árva Múzsa! árva Író!
Óh, lesz é egy bíztató szó?

Nem hagyom itt ezt a’ Várost, mert nem lehet,
Mert LILLÁTÓL szívem búcsút nem is vehet.
Nem mehetek; tartóztatnak szent kötelek.
Szívem gyengébb, mint meg tudna víni velek.
Múljatok hát, szép szándékok! maradjatok,
Ha LILLÁT is el kell hagynom miattatok.
Lemondok a’ dicsőségről, bár szeretem,
Csakhogy ezen gyöngy Kincsemet megvehetem.
Ő értte megvetem mind azt,
A’ mi tőle külön szakaszt.

LILLA.

Hagyd itt, Hívem! ezt a’ Várost, bár nehezen,
Bár szeret is szegény LILLÁD, ’s könnyez ezen.
Hagyd itt! Szívem kebeledben fog gyúladni,
A’ tiédnek az enyimben kell maradni.
E’ hév Csókban, mellyet szádra ragasztottam,
Lelkem’ minden indúlattal kibuzgottam. –

VITÉZ.

Vedd el te is ezt én tőlem, kegyes Lélek!
Csak árnyékom megy el; magam benned élek. –
Kellemes Szűz! – (LIL.) Ah, kedves Hív! –
(KETTEN) Ne félj: néked dobog e’ Szív!!