MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXI.
Dafnis Hajnalkor
Szép Hajnal! emeld fel főldünk felett
Az egek alatt tündöklő szent fáklyádat;
Bársonyban idvezli majd Napkelet
Az aranyozott felhők köztt szűz ortzádat.
A’ Madarak kontzertjei tisztelnek már,
Sok fatetőn éneklő Fülemüle rád vár.
Jer, vedd el fényeddel
A’ még iszonyú égnek gyász ruháját,
Hogy messze szélessze
A’ mord éj fekete homályát! –

Felkél a’ rózsákból, ’s illatozva
Emeli Zefir Nektárral tőltt szárnyait,
Harmatos tsókokkal játszadozva
Tsipegeti fel még alvó kis társait,
Már susog a’ fáknak tetején kerengvén,
Majd piperés rétünknek kebelibe’ lengvén.
Szárnyra kél a’ víznél
A’ több Zefirek’ nyájas kisded rajja,
A’ nedves Vőlgy’ kedves
Szaggal tőltt liliomit nyalja.

Rajta, kis Szellőtskék! szedegessetek
Violaszagot szárnyatok’ bársonnyára,
Míg Chlóém fel nem kél, siessetek
Vele pihegő mellyére ’s szátskájára.
Míg aluszik játszodjatok Édesemmel,
Majd ereit tsiklándozzá ... tok-fel;
Akkor súgjátok-meg,
Hogy hajnal előtt Dafnis már pihegett
Sóhajtván szép Nevét
Itt e’ kis patak’ ere megett!