MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A’ Ditsőség’ Triumfusa]
[...]
De hogy hamissann birja ezt a’ Szívet Ámor,
Melly*
Mélly em.
néki vólt ígérve, a’ Ditsőség
Sokáig ezt nem tűrte.*
Jav. ebből: tűrheté
Ákillesre ment,
Ott Állapotját mind eszére adta,
’s A’ fegyveres*
A sor fölé beszúrva: <vitéz>
Ulisszest előtte*
Az első betű n-ből jav.
megmutatta.
Láttára, Hívására*
A H h-ból jav., utána: <?Ákilles a’ Vitéznek>
Ákilles megint
*
<Akilles>
Felébredett: meglátta melly hibás vólt:
Szégyenletébe felpirúlt:
Mérgébe elhalványodott: alávaló Ruhájit
Körös-körűl letépte: Fegyvert kért magának:
És már megindúlt, hogy Hibáit helyre hozza szépenn:
De Déidámia oda méne épenn,
*
<Halván Sáppadva>
Elhalva, sáppadtann, lehegve,
Kétségbeesvén, mind hijába*
<próbalt>
készűlt
Gyakorta szólni:*
<még> Az áth. szó fölé írva: <?a>
nem*
Jav. ebből: sem, utána: <tudott>
teremthetett
Siralma köztt szót.*
<?eggy ?szót> szót. Az áth. szavak fölé írva.
Ah,*
<ha ebbe>
szerentsétlen! ha*
<ebbe>
most
*
<A’ pontba se lett volna>
Most el nem állott vólna nyelve
Valóba győzött vólna érdekelve.
Méltatlanok, Fejedelem asszony,
(Igy szóla néki) a’ te Kínjaid. Ha engemet
Gyávának óhajtsz,*
óhajt<a>sz <megint>
helyre hozhatom
A’ Veszteséget mind: ha Héróssá szeretnéd
Hogy légyek, engedd meg hogy a’ lehessek.
Istenhozzád! te már magadba fogsz maradni.
Mindenkor. – Óh*
<Ezt> Óh Az áth. szó fölé írva.
e’*
Jav. ebből: a’
néki szánt*
<Isten ?Vel[Jav. ebből: ?hozzádot>
Istenveled
Súllyára*
Jav. ebből: Süllyára
a’ Szépnek Ereje*
Jav. ebből: ereje
elfogyott,
Lágy Szíve*
Az Sz sz-ből jav.
elszorúlt*
el<szorult,> Az áthúzott rész fölé írva: <?fogódott> Alá: szorúlt
’s elájulva lerogyott.