HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Nagy Sámuel Sanderjére]
Múlik mord Egünk’ homályja’,
A’ ködök már oszlanak,
Mellyek olly sűrűn reája
’S vastagan borúltanak.

Túl Budán más Láthatárra1
Láthatár, horizon. Pétzeli.
A’ setétség elmene,
Rá tekíntvén ez Hazára
A’ Magyar’ Jó Istene.

Fénylenek setét Egünkön
Eggynehány olly Tsillagok,
Mellyek árva Nemzetünkön
Fényesíthetnek magok.

* *
Hajdan első renddel ége2
Első rendű, első fényjű, első nagyságú Tsillag. Stella primae magnitudinis. ASTRONOM.
Az homály közt PÉTZELI;
Ő elalva, Néki vége;
Mégis a’ Nép tiszteli.

Mert tudós pennája feste
Néki ollyan érdemet,
Mellyet a’ Százak’ leeste
’S múltta porba nem temet.

Ő kihaltt, ’s porára húllttak
Sok Magyar keservei:
Óh – de sírba nem borúlttak
Véle Young és Hervey.

Drága kíntse Nemzetemnek,
’S jobb idők zsengéje is!
Óh! hol illyenek teremnek,
Gazdag a’ szegényje is! – –

Jer, BARÁTOM! PÉTZELIDDEL,3
Az én Barátom Pétzelinek barátja volt,
Gazdagítni Népedet,
Űlj üres helyére; hidd el,
Néped áldánd TÉGEDET.

Jer, BARÁTOM! harmadiknak
Hozd elő Bölts SANDERED’:
Hidj nekem, Magyarjainknak
Véle kedvét megnyered.

Herveyt, Youngot betsűlni
Megtanúlta Nemzetem;
SANDER ő velek fog ülni,
Ezt előre hírdetem.

Ő az Olvasóra édes
Mézeit tsepegteti,
Még magát is a’ negédes4
Superbe delicatum.
Észt magához kötheti. – –

* *
Óh! Hazám, Hazám, szeressed,
Kik szeretnek Tégedet,
Nagy Nevek’ gyémántra messed;
Ők derítik fényedet!

Én ugyan becsűlöm őket,
És örökre tisztelem:
Míg az Ég víg ’s ép időket
Éltet e’ főldön velem. –

Cs. Vitéz M.