MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ félénk Szerelem.
XVI. Kántáta.
*
A lapok tetején 38., 39. oldalszám.
Mit akarsz, én Szívem? Mi támasztja fel te benned azon eddig nem esmért zűrzavarokat? Most kiszélesíted magadat, és az én szoros Kebelém*
Kebelém em.
nem elégséges tégedet egészenn béfogni: Most öszveszorítod magadat, és nem talál[l]ak*
találak Ért. sz. em.
meg tégedet a’ Kebelembenn.*
Kérdőjelből jav.
Most fázol, most égsz, most a’ Lángnak és a’ Fagynak tsudállatosann *
<meg>
eggyesedett extremum Effectumit tapasztalod.*
A p olvhtl. betűből jav.
De mit akarsz? Kínlódol, vagy örűlsz? Mersz, vagy félsz? Ah, azt tudom, emlékezem arra a’ Napra, arra a’ Szempillantásra, mellybenn én vígyázatlan láttam eggy kellemetes Szembenn szikrázni azt a’*
az em.
Fáklyát, mellyről most meggyúladtam. Ah, valóba nagyonn tudom azt. Én Szívem, értelek tégedet.
„Értelek tégedet, igenis, én Szívem.*
Vesszőből jav.
Illy nagy Dobogással tudom, hogy*
A h olvhtl. betűből jav.
panaszkodol, hogy szerető vagy.
Ah, hallgasd el a’ te Fájdalmadat: ah, tűrd el a’ te Kínodat: Hallgasd el azt: és elne árúld az én Indúlatimat.”
De mit! Hallgatva lankadnod*
Jav. ebből: lankadna
így kellene mindég? Ah nem; a’ merőknek*
Jav. ebből: ?merőket, utána: <seg>
kedvez Ámor. Tudja meg az én Kintsem, hogy én őtet szeretem. És azt tudja meg én tőlem. Megfogom mondani, hogy az ő Szemei bűnösök az én Mérészségembe:*
<Égésembe:> Mérészségembe: Az áth. szó fölé írva.
hogy a’ Természetnek a’ Törvénye kérni Szánakozást: Megfogom mondani – – – De ha a’ kevély megharagszik rám? És ha engem elűz? Óh Istenek! Akarnám megmondani néki, hogy én őtet szeretem: és nem akarnám.
„Tsendes*
Az első e utólag betoldva.
Zeffiretske,*
A t olvhtl. betűből jav.
ha megtalálod azt a’ kedves Tárgyat, mondd meg néki, hogy sóhajtás vagy;*
Kettőspontból jav.
de meg ne mondd néki*
A szó vége olvhtl. betűkből jav.
Kié.
Tiszta Patakotska, ha valamikor elébe vetődöl néki; mondd meg néki, hogy Sírás vagy. De nem mondd meg néki, mitsoda szem nevelt téged meg ennyire.” –*
A sor végén: <Vé>