MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
IX.
Ámor.
(Guarini után.)
Egykor, hogy a’ köpűből
Mézet lopinta Ámor,
Megtsípte őtet egy Méh.
Mérgébe a’ kis Isten
A’ mézet ujja’ végén
LILLÁMNAK ajjakára
Kené, ’s nevetve monda:
„Leányka! e’ lopásom
Szádon jegyűl maradjon;
És a’ ki tsókot ejt rá,
E’ méhnek is magamként,
Érezze tiszta mézét,
Érezze mérges ívét.”