Belé szeretvén a’ rózsa magába
Nézte díszét a’ rétnél
Eggy sebes pataknak kristály habjába:
’S eggyszer meg rázza ágát
Véletlen eggy forgó szél
’S le fosztja szép virágát:
A’ vizbe húllt minden dísze ’s magokkal
El tünt a’ gyors habokkal. –
És illy sebessen, ’s ah még
Sebessebben fut el néha a’ szépség!