MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Madár a’ szabadságba.
(Roberti’ meséji közűl olaszból.)
Semmivel sem gondolván már
A’ szabad berekbe,
Gyönyörködik eggy víg madár
Játékba, énekbe.

Ha virágos réteket lát,
S talál híg kútfőre;
Tsattogtatja tarka szárnyát,
Fut mind a’ kettőre.

Mindég ugrál, tsevegve zeng
Szabad társaságba,
Mérték nélkűl örvend kereng
E’ víg múlatságba.

Nem tartja meg se vőlgy, se hegy,
El merűl a’ jóba,
Eggyszer a’ sűrű zöldnek megy,
Akad a’ hálóba.

Veri szárnyát s imé nyakát
Ki szegi eggy legény:
Akkor, hogy ő bolond vólt hát,
Meg esméri szegény.

Mondják, hogy halálakor is
Nyögését hallatta,
S hogy a’ nyőgés közbe Klóris’
Szép nevét jajgatta.

A’ szabadságnál nints szebb kints
Úgy é, ifjak, vélünk?
Igen,*
A sor rövidebb egy szótaggal a kelleténél, feltehetően sajtóhibáról lehet szó. Az egyetlen fennmaradt másolatban, Sárváry Pál másolatában (DebrK. R 556a: 84–86. l.) Igen is szerepel (ld. CsÖM. I. 603. 27.)
de károsabb sints,
Mihelyt vissza élünk. –