MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A’ Feredés]
Ne feljetek*
féljetek
ott egy szép Nymfa játszik
Nyissátok meg ablaktokat
A Rozsakon által fénylenek
Sokkal szebb rósái.
Pirosló ortzai*
ortzái
Mellyek titeket meg igéztenek
Ah boldog rósa-fa
Be nyajjas Nymfa
Nyugszik alatta árnyekodnak*
árnyékodnak
Ah végy bé engem edjik ágadnak
Ti pedig szemeim lesve vigyázzatok
Mit akar ott a ti*
te Ért. sz. em.
igéző Nymfátok
Ni ni ruhait*
ruháit
le vetette
*
Előbb az előző sor végére folytatólagosan került ez a sor: a rósza tővére tette. Nem lett áthúzva, hanem új sorban újra leírta a másoló.
A Rósa tovére tette
Maga indul most mar*
már
nézzetek
A nezes*
nézés
Istene legyen veletek
Ahol megy ah melly Isteni képnek kell lenni
Melly hátul is ennyi gratiakkal kezd jelenni
Ambár*
Ámbár
láthatnátok melly szép
A halhatatlan kép
Ah fordulj erre szép Istenné
Egek! mitsoda ah szemeim mit látok
Mit reszkedtek mint meredtek
Mint fel lobbanátok
S tán gojobiskátok
A nézés tőviből ki venne
A mit látok irgalmas Egek
Ah én kintsem, alig pihegek
Viszsza nézett az én Galambom vissza nézett
Szememet szivemet lelkemet mindent meg igézett
Az én kedvesem fut amott
Ah mint dobog szivem belől
Ah mint olvadok minden felől
Isten Egek jaj el fogyok
Ne hadjatok mindjárt le rogyok
Az én kedvesem fut amott
Ah őtet, őtet látom ott
Ahol megy ah mit látok? mezitelen
Irigylem e vidéknek ezt
Hogy látják a mi engem ől s éleszt
S szerelem Társaimmá lesznek illy hirtelen
De tsalodom ti láttok testén
Valamelly leplet de melly ritka*
A többi változatban itt következő sor a kéziratról hiányzik, minden bizonnyal a másolás során kimaradt.
Melly lebeg mezitelen Evám*
Évám
Edenén*
Édenén
E csalodás játszottat é titeket
Vagy tsak ugyan látjátok ezeket
Miként pirosolnak
Mikor meg hajolnak
Fényes szárai
Márvány tzombjai
A’ mellyeket fő hajtva
És utánna sohajtva
Tsokolnak magok
A szép virágok
Vajha én most vajha virág lennék
Én is illyen complimentet tennék.
Nézd e vékony patyolat
Vigáj felhöje alatt.
A’ szerelmes Zefirek mint enyelegnek
Ah ezt mint irigylem e játszi seregnek
Nemelyik*
Némelyik
szép lábára tekergodzik*
tekergődzik
Másik kies mejje alá rejtődzik
Masik*
Másik
márvány óldalára könyőkől
Ah a szerelem féltés malyd meg ől
Vajha én most vajha Zefir lennék
Én is a leg szebbik hejre mennék
De látjátok már a patakba lépett
Mely kettössé teszi ezt a gyonyőrű képet
A hizelkedö habok hozzá hogy tódulnak
S farkok tsoválva lábához simulnak
Vetélkednek az első mejik legyen
Mely néki udvarlást csokolással tégyen
Már szárait már terdeit
Már tzombjait tzombtőveit
Nyelik el a fajtalon habok
A távozzatok otsmány habok
Ha fejjebb viszitek vizeteket
Menten őszve tördellek benneteket
A már meg őltetek
Szerelem társá lettetek
Ah már alig látom szép mejjét
Ah mint nyalogatják nyugodalmam hejjét
Vajha én most vajha egy hab lennék
En*
Én
is szerelmes testén pihennék.