Ah, ne vesd rám két villám Szemedet
oly hasgató tekintéssel
Kérdezd meg tsak, majd a’ fog tégedet
Vádolni a’ Sebhetéssel
Nem látod é miként
*
mikont em.
zsibong a’ vak
Ámor Rajja szemed kőrűl?
Ki mérget mézel ki bilintset rak
Fákját gyújt, nyilat kőszőrűl
Én látom azt – Szátskád Rósájában
Látok még egy nagy Táborral
Lelkemet gyomrozzák; s ő hijában
Kűszkődik anyi Ámorral!
Kettő pillantásidnak szárnyain
Répűle szivem várába
Már most dombol le omlott hantyain
Hallod mint dobog a’ Lába.