MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ méz’ méze.
Sok az Ember’ Baja! –
Egy belső Nyavalya
Engemet is megrontsolt;
Ínyem’ elvesztette,
Szám’ ízét elvette,
Minden tsak ízetlen vólt.

Kóstoltam Tokajit,
Gyomrom unalmait
Szerzé e’ szent Ital is;
Nem vólt elszenvedve
A’ Téj’ édes Nedve
Nála még Tzúkorralis;

Végre egy tetézett
Tálba’ lépesmézet
Külde egy jó Nintsneve,
Kóstolom kettesben,
Hát fojtós, ízetlen,
Mint a’ zöld Vatzkor’ Leve.

Béjöve azomba’
Laura Sátoromba;
’s Mondám, mi bánt régólta.
Tsudálta; – elmettzett
Egy kitsinyt, ’s úgy tettzett,
Hogy előbb megtsókolta.

„Ezt edd meg; ez tán jó!”
Meg eszem, ’s Egek! óh,
Még olly édest nem ettem:
„Adj, óh, adj több Mézet,
„Mellyet szád ígézett!
„Oh, adj!” így esdeklettem.

Adott még többetis, –
’s Meg nem mézelttetis
Adott a’ Kis Tsintalan;
De én megesmértem,
’s Édességet kértem
Szátskájaról úntalan. – – –

Kis Méhek! Kertekenn, ’s a’ t.