MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
15, A’ Szépek’ Szépe
Ti, Elet*
Élet
Edesét*
Édesét
lehellő Leányok,
A’ Szépség tüzénél olvasztott Bálványok?
Kiket imád sok Sziv ahitva reszketvén,
Fel lobbant óltaránn Temjénét egedvén.
Óldjátok le róllam hitvány kötésteket,
Soha nem imádlak többé benneteket
Mert minden Szép séget, mellyel hodítátok,
Már Rozaliámba egyesitve látok.
Jer, Szépem! mutasd meg azt kevelly*
kevélly
Nevednek*
Másolási hiba! Nemednek
Együtt amivel ők tsak külön kérdetnek*
Másolási hiba! kérkednek
Hadd mondják, a Kiknek vagyon tísztább izék,
Te vagy a remek kép, ők pedig csak skizek.
Léda Gyermekinek hüllyönn meg a Vérek
Szégyenjek a Gőrög Országi Vezérek
Hogy ők Helenaért veszodtek*
vesződtek
Trójánál,
Holott lehet ’s van szebb szemelly*
személly
Helenanál,
Ally*
Álly
ki, irigy! talaly*
talály
motskot Tagaidban,
Nézd leg kényesebb izlés! Vané benne Hiba?
Ha valamelyik Részét Hibásnak lelitek
Hibáztok a rutat, szépnek kébzelitek.
Ha kerditek töllem: Mi Szép? azt felelem.
Én a szépet ’s Rutat egy formán*
forván em.
kepzelem*
képzelem
Hogy Szép mind az ami öbenne láttatik,
A mi kívüle van, az rutnak mondatik.
Nints már semmi hiba mind igy itélhetnek,
Nints e remekébe a szép Természetnek.
De én ez Remekbe egy nagy Hibát látok,
Mellyet ti imádo szemek nem lattátok.*
láttatok
Mert ámbár a pazér Természet böv keze,
Minden szép segeket ö reá himeze.
Még is illy remek ben tsak ez nagy csonkulás,
Hogy ö vele is köz az elsö el mulas. –
Isten! Hát csak azért mivelsz illy remeket,
Azért áráztaszsz rá minden szép segedet.
Hogy egy Legyen szódat el rontó Mulyonnal
Minden Szep segeket el törölly azonnal.
Hová tészed akkor illy ditsö Muvedet,
A mellyet még semmi Föld Pora nem fedett
Hadol tudom sirjára Rózákat plántálok
Ezt irom rá: Szepek, de ez*
ezt em.
szebb vólt Nállok
Jer Rozim*
Rozin em.
tsak neked lehellek mind addig mig élek
Mig’ eszemet tudom tsak te rád eszmelek.*
eszmélek
Söt ha majd az halál engem valahára
Kebeledből ragad*
vagad em.
vak Tartománnyára,
Mikor már veretlen porrá változtatott;
Szólyál sirom felett tsak egyfél szózatott
Akkor is szikrái a hiv szeretetnek
Fagyos Tetemim kőzt egybe lángot vetnek.