HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Szépek’ Szépe.
Ti élet édesét lehellő leányok
A’ Szépség tüzénél olvasztott Bálványok!
Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén,
Fel-lobbant óltáránn temjénét égetvén,
O’djátok el rólam hitván kötésteket
Félre! nem imádlak többé benneteket.
Mert minden szépséget, mellyel hódítátok,
Már az én szépembenn egy summában látok.
Jer szépem! mutasd-meg azt kevély nemednek,
A’ miböl ök eggyel alig dítsekednek.
Hadd mondják a’ kiknek van fínomabb*
fínumabb Sh., em.
ízek,
Te vagy a’ remek kép, azok tsak a’ Skízek.
Léda gyermekinek hűljön-meg a’ vérek.
Szégyenljék a’ Görög Országi Vezérek,
Hogy ők Helenáért vesződtek Trójánál
*
’Holott Sh. em.
Holott lehet, ’s van szebb Szeméj Helenánál!
Állj-ki irígy! találj motskot tagjaiba,
Nézd leg-kényesbb izlés! van é benne hiba!
Ha valamelly részét hibásnak lelitek,
Hibáztok, a’ szépet rútnak képzelitek.
Ha kérditek tőlem: Mi Szép? azt felelem,
Én*
En sh., em.
a’ szépet, s’ rútat olly formán képzelem,
Hogy szép mind az, a’ mi ö benne láttatik,
A’ mi benne meg nints, a’ rútnak mondatik,
Nínts hát semmi hiba*
hiha sh., em.
(mind igy itélhetnek)
Ezenn Remekébenn a’ bölts Természetnek.
De én e’ Remekbenn fogyatkozást látok,
Mellyre ti el-fogott szemek pislogátok.
Hogy ámbár a’ pazér Természet bőv keze
Minden szépségeket ez egyre hímeze:
Még is e’ Remekbenn igen nagy tsonkúlás,
Hogy ö vele is köz a’ végsö el-múlás.
Isten! hát tsak azért mivelsz illy remeket?
Azért árasztassz rá minden Szépségeket,
Hogy eggy Légyen szódat fel-dúló Múljon-nal
Minden*
Mindew Sh., em.
szépségeket el-seperj azonnal?
Hová teszed akkor illy ditső mivedet?
A’ milyet még semmi föld pora nem fedett,
Hadd tudjam! – Rósákat sirjára plántálok,
’s Ezt irom rá: Szépek! – –: de e’ szebb vólt nálok.
Jer Szépem! tsak néked lehellek mig élek.
Míg eszemet tudom; tsak Te rád eszmélek.
Ha meg-halsz, ’s még akkor el nem hunyt életem:
Meg merevedtt tested, szívembe temetem.
Ha élet Tenéked még hosszabb adatott:
Szóljál sirom felett tsak vagy fél szózatot.
’s Akkor is szikrái a’ hév szeretetnek,
Fagyos tetemim közt egybe lángot vetnek