MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az Ősz
September
Már a vig szüretnek örül minden ember
Mellyel örvendeztet bennünket September.
Octöbert*
Octóbert
ekkép biztatja elöre
Hogy nektár lessz a bor, és máslás a’ löre
Setetül a góhér a piros vesszökön
Barna szint vér vissza a többi szöllökön
A melyeknek által vilaglo Kristájja
A nezöt már édes nectárral kinálya
Rajtok Királyságot mutogatni akar
A veres barsonba*
bársonba
kevéjkedö bakar.
A’ sárgállo almák a piros körtvéjek
Le görbedt annyoknak emlöjén kevéjek.
El terültek fajok alatt a berkenyek
A kövér noszpoják a borzas gesztenék.
Meg terhelte az ösz a faknak ágait
Vastagon ra füzvén gazdag áldásait
Csak az a baj hogy már hüvesek a szelek.
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a mértékét hogy Phoebus el érte.
A napot az éjjel egyenlönek mérte.
*
A következő rész hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előzőtől.
De még is baratom jer ha ki setalunk.*
sétálunk
Az öszben is elég örömöt találunk.
Ha nints is oly pompás mint a vig ki kelet
De még is sok részben ditsekszik e felett.
Van edes*
édes
szöllöje van szagos gyümöltse
Mellyel a setálo*
sétálo
kebelét meg töltse
Ha a szép virág is ollyan kedves maga.
Hát a gyümölts melynek ize is van ’s szaga?
Az ugyan ebreszti*
ébreszti
de csak látásunkat
Ez izlésünket is vélle szaglásunkat.
És igy ha a tavasz a leg gyönyörübb rész.
Az ösz még leg jobb is leg gyönyörübb is lész.
Levegö ege is Dél utan*
után
enyhesebb.
A’ Szent Miháj nyara most leg kellemesebb.
Van a hegyen egy kis szöllöm, és silvásom.
Itt esik ilyenkor leg szebb mulatásom.
De ha te sem sajnálsz velem meg jelenni.
Ez a gyönyörüség kettzeres*
kéttzeres
fog lenni.
Es[z]ünk*
Esünk em.
almát körtvélyt érett gohérokat.
Nem irigylünk semmi rakott asztalokat.

October.
Már hát el erkezett*
érkezett
a vig October is.
Melly után sohajtott Bachus ezerszer is.
Itt van a víg szüret mustos kádja körül
A szüretelöknek vig tábora örül.
Melybe hordogatja a meg ért szöllöket
Vig tántzal lármával nyomja benne öket
Kellemes zugással omlanak cseppjei.
Jó kedvel biztatnak zavaros levei.
A sajto örvendö lármával csikorog
Oldalán a piros nectár zugva csorog.
A lutskos parasztok szurtos képpel járnak
Néki neki mennek a lutykos zsajtárnak.
Az ideit szürik isszák a tavait.
Jövö esztendöre tartják majd a mait
Az ujnak örülnek ’s attol kurjongatnak
Mert markokban tele kulatsot forgatnak.
Tántorgo lábakkal ’s reszketö karokkal.
Meg is sok hordokat töltenek borokkal
Mig a zugo Lihón le felé foj a must
Az alatt a hordo mellett isznak vig tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordoba.
Mig egy részét ki nem szedik a lopoba.
Mérgébe tajtekját*
tajtékját
turja a szájára.
Ki üti fenekét ’s el fut utojjára.

*
A következő rész hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előzőtől.
Kapj az általaghoz ne szégyeld barátom.
Ne szegyeld lám en is a számat nem tátom.
Gyönyörü munka ez ha szinte lutykos is.
Örömmel nyul ehez a’ paszamantos is.
Még must korába is a bor viggá tészen.
Minden reá tartást a szivből el vészen.
Hát még ha ferfi*
férfi
kort érhet a hordoba
’S mint Királyi szekbe*
székbe
ki száll a kantsóba.
Melly édesen peseg már elöre latom.*
látom
Melly vigakká teszen ez akkor baratom.*
barátom
Idvez legy Lieus! jól tévö Istenség!
Te tölled a szivből fut a kedvetlenség.
Legy jó im kezet fog az ember te veled.
Te a barátságot, ’s örömöt érleled.

November.
Itt van már November didergö holnapja
Hideg szele a fák ágait meg csapja.
Meg halva el hulnak a sárga levelek.
Jattzadoznak*
Játtzadoznak
velek a kegyetlen szelek.
Az ajtonál állo telnek*
télnek
hideg zuzza.
A zöld ligeteket, ’s mezöket meg nyuzza.
Hideg essö csorog ’s csepeg egész éjjel
A fazékony Auszter havat is csap széjjel
A borongos égnek sürü felhőzése
Házba zárt szivünknek kedvetlenedése.
Jer baratom*
barátom
minden unalmat üzzünk el.
Az ujj boron vidám beszélgetesünkel.
*
A következő rész hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előzőtől.
Van elég gesztenye van eleg noszpoja
Van Dio melyik kell? mind jó bor kortsoja.
A gesztenye jobb lessz meg*
még
is a Diónál.
Rakással süssük majd itt a Kandallónal.
Az az óros korso megint jár közöttünk
Tudod mint tegnap is mikor haza jöttünk.
Meg*
Még
ugyan a borom nem fortt ki egésszen.
De semmi! potomra minek heverésszen.
Most még jobban is csusz, mert edes*
édes
valóba.
Külömben sem láttzik szine a Kantsóba.
Es ha az elsötöl még kedved nem duzzad.
A másik kantsot is köröm hegyig húzzad.
Magam is igy fogok te utannad tenni.
Törik szakad még is vigann kell ma lenni.
Vigan ma Barátom! ’s majd ha pitizalunk*
pitizálunk
Roziról is egy két sort dallarizálunk.
’S Ki tudja hát ha még tantzot is kell várni.
Hatos Minetet is fogunk ketten járni.
Neveted? de több is történhetik itt még.
Bolond az barátom a’ ki okos mindég.
Le kell a mord képet néha neha*
néha
tenni.
’S ha ennyi hivságra nem fogunk is menni
Jer leg alább minden unalmat üzzünkel.
Az uj boron, ’s vidam*
vidám
– beszélgetésünkel. –