MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Tél
Mormolnak szelei a’ fagyos eszaknak.*
északnak
A zsindelyre vastag jég csapokat raknak.
El lepik a’ földet sürü fergeteggel.
A fojó vizeket meg kötik hideggel.
Mellyeket őszitnek a’ havak es*
és
derek
Azok a tél fején fejérlő puderek.
Zuzmarázos a’ Bak csillamló szakálla.
Csőrőg a jég miatt minden szori*
szőri
szála.
Vége felé jár a’ didergő December.
Decembert hordoz már minden okos ember.
Szellös volna nagyon az ing a paputs ma.
Azért betsbe is van a bunda ’s a kutsma.
A’ vékony rokojás leánynak ’s a pöre
Gatyaju*
Gatyá
legenynek*
legénynek
fel áll minden szőre.
A’ farkasok medvék ’s Rokák hébe hóba.
A’ sürü erdöbe mennek predáloba
A’ tőbbi állatok merűlvén álomba.
Alusznak az ősszel keszitett*
készített
alomba.
A’ madarak nagyobb része el utaza.
Csak veréb csak varju maradt ide haza.
Az is a városhoz kőzelebb sivárog
’S a Diszno torokba öröm notat karog*
károg
Komor minden, minden szomorunak tettzik.
Mihejt a tél borzas csillaga fel tettzik.
Mindent öszve bádjaszt és puhit ostoba.
Levegö egével a be futött szoba.
Csupán az örvendő víg fársáng zászloja
Lett az el csűggedt szív meg vigasztalója.
Melly vig kialtással*
kiáltással
fel emelve fejét
Ugrál az ujj havon nem találja hejét.
Őltőzik magára sok féle maskarát.
Ugros kozák tántzra billegteti farát.
Vig ebédeket tart teritett asztalán.
Markába petsenye kulats az oldalán.
Tántzos szobájába vig muzsikát penget.
Kurjungat a buknak ádiőt*
adiut Másolási hiba, em.
izenget.
*
A toldalékot hosszú vízszintes vonal választja el az előző résztől.
Balgatag nagy Világ! ez é a Mulatság.
A melyet unalom követ és fáradság.
Ez é a mulattság? a melynek utánna
A test még egy másik mulatást kivanna:*
kivánna
Hogy visza nyerhesse azt az állapotot
A melybe addig volt mig még nem mulatott. –
Lármás vígasságok! el tikkaszto bálok!
Bennetek mely kevés örömöt találok.
Adnak é a’ magát meg unt termeszetnek,
Ujjulást a mellyek ezekböl születnek.
A’ sok Szofi beszéd, ki csapongo Ámor,
Komor almatlanság*
álmatlanság
harmadnapi mámor.
Mulattat é ollyan mismás gyülekezet.
Mellyet oda tantz bor nem barátásg vezet.
Mert kit baráttá tesz a bál’ tántza bora.
Az nem barát: hanem csak pajtás czimbora.
De a Tántz? – hát ugy jö vissza egésségűnk
Ha elöbb a tántzba el vész frisseségünk.
Ugy vidít meg a bor ha délig hortyogva.
Fekszünk Crapulába virradtátol fogva.
Ugy megy majd gyomrunkba jól a Concoctio.
Ha mind dosztig esszük a’ bálba a mi jó.
Igaz van Reczipe: meg terhelt és heves
Gyomrunkba uj erőt ád a’ korhel leves.
A’ nem alvás után jól esik az álom,
Lehet masnap estig alunni. – Sajnállom. –
Osztán a bál nem áll csupán dobzodásba
Ivásba, evésbe tantzba*
tántzba
ugrálásba.
Ha az ember magát illyenbe nem ártja.
Van Dáma beszélni van játtzani Kártya.
Igaz de ezekért mennyi esztelenek
Egy másnak költseget*
költséget
lármat*
lármát
szereztenek.
Mit ér a kártya penz*
pénz
kétséges nyereség.
Mit ér a Bál Dáma? Másé a Feleség.
A fűlekbe ily szó mennyiszer ütközött
A Dámázok között, a Kártyászok között.
Ni a’ huntzfut töllem […]*
<Trézit> A név lehúzva, de a helyére nem került semmi.
el tagadta
Hiszen nem is pikket adott az ebatta.
’S ez a szép mulattság igy megyen elöre
Lármárol szitokra ’s végre gyík lesöre.
De hadjuk el: ’s a Bál Istent ne gunyojjuk.
Mert a nagy világnak orrát fel borsojjuk.
Hadjuk el: már is sok bál’ papja Nimfája.
Szentség törö Muzam excommunikájja.
Sok ifju Gavallér szid öszve engemet.
’S Ki veti a Kaput zsebjéből kőnyvemet
Sok módi kis asszony mint paraszt verseket
A toalettérol*
toalettéről
le szorja ezeket
De méltoztassanak meg engedni kérem.
Hogy e Tekíntetes lármát nem ditsérem.
Reménylem az Urak többet is találnak.
A’ kik nem hajtottak még térdet a bálnak.
Langauszra vojtára puntzra nem mehetek.
Két Barátom van itt velek beszelgetek.
Szerelmeskedni is Póppal vagy Gesznerrel.
Jobban esik mint ott sok pajzány Stuttzerel.