MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az ősz Laudonra.
A’ szerentsét, ’s Virtust egy hellyen múlatni
Illy szép egyezéssel nem könnyen láthatni.
Emlitnek sok híres, ’s derék Vitézeket.
De több ’s nagyobb reszről*
részről
Szerentsétleneket
A’ kiket a’ Virtus midőn felpótzola.
Az irigy Szerentse még méjjebre tola.
Ha Az kötött nekik borostyán ágokat.
Emez ősz fejekről le-tépte azokat.
A’ ditső Virtusnak illyen ellensége.
A’ változó sorsnak egyenetlensége
A’ honnan ama Nagy Róma félelméről
Az igaz Virtusnak eleven képéről
Azt irják: hogy midőn haza fordúltára
Borostyán agakat*
ágakat
füzvén homlokára
Meg győzetett vólna Scipiótól hada.
Illy bosszús, de méltó panaszra fakada:
Szerentse töbnyire a’ kurvát követi
Mely a’ vént meg vetvén, az Ifjat szereti.
Méltán is: Jobb részént a’ szerént találták
Valakik e’ Világ dolgait visgálták.
De e’ törvényére mostan nem vígyáza.
És ellene imé, mely nyilván hibáza!
Mert a’ miként látjuk ezárva Hazának
Fő Virtussal ékes Generalissanak*
Generalissának
Mind e’ mái napig mellette marada
Egész vénségéig még el nem szakada.
Valamerre mene, mindég vele jára.
Vigyázván szüntelen népére ’s magára.
Kézen fogva vitte hajdan Csehországba.
Most is ö vezette a’ vad Pogányságra.
És a’ mely koszorút akkor ott kötözött
Azt meg újjitotta a’ Törökök között.
El-vezetvén újjabb ellenség hadára
Méltóztattya újjabb, ’s duplás koronára.
Most is Belgrád alatt az öreg Laudonnak
Vitéz homlokára újj koszorút fonnak.
Meg Ifjúlt általa kettős Sasunk; bár oh!
Meg Ifiodhatna maga is e’ Báró!